Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-482
482: szám. 35 mívelésügyi miniszternek az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg (3. §.) e törvény alapján kiadott rendeletében bizonyos árura vonatkozólag már szabályozást nyertek, az állami ellenőrzőjegy használat elnyerése iránt folyamodók részére, az illető áru megjelölésére szolgáló állami ellenőrzőjegy használatát a földmívelésügyi miniszter engedélyezné. Az engedélyt, az. egyéb feltételek teljesítése esetén, mindenki, aki Magyarországon a fennálló jogszabályok értelmében a kérdéses áru forgalombahozatalára jogosult, tehát iparos, kereskedő és mezőgazda is, el fogja nyerhetni. Az engedélyezési eljárás mikéntjét a törvény alapján kiadandó rendelet lesz hivatva szabályozni, amely rendelet keretében mindenesetre gondoskodás fog történni arról, hogy a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar arra hivatott érdekképviseleti szervei részére a kérdéshez való hozzászólás joga biztosíttassék. A 2,§-hoz. Ez a §. első bekezdése az állami ellenőrzőjegy használat kérdésének megoldásánál, a nem kötelező (fakultatív) rendszer elvének rendszerint történő érvényesítését mondja ki, míg a második bekezdés kivételes, indokolt esetben az állami ellenőrzőjegy kötelező használatának elrendelésére kíván módot adni« Amennyire kívánatos ugyanis az, hogy az állami ellenőrzőjegy használata terén — a törvényben lefektetett irányelvekhez képest, lehetőleg a nem kötelező rendszer érvényesíttessék, annyira szükségesnek tekinthető annak lehetővé tétele is, hogy egyes kivételes esetekben, amikor az ország gazdasági érdekei azt megkívánják, az állami ellenőrzőjegy kötelező használata mégis elrendelhető legyen. Alig sorolhatók fel már most mindazon eshetőségek, amelyek az állami ellenőrzőjegy kötelező használatának elrendelését szükségessé tehetik; mindenesetre célszerű azonban rámutatni arra, hogy pl. valamely áru külföldi hamisítása ellen alig fog más hatályosabb eszköz rendelkezésre állani, mint az állami ellenőrzőjegy kötelező használata és hogy a kötelező használat elrendelése elől esetleg már azért sem fogunk elzárkózhatni, mert a velünk versenyző államok is előszeretettel nyúlnak —> különösen újabban —• a kötelező márkázás eszközéhez. Pl. Lengyelországban és Angliában a tojásra, Ausztráliában, Lettországban, Észtországban, Finnországban, Dániában, Hollandiában, Svédországban és Űjzeelandban á vajra* Dániában a húsra, Norvégiában a burgonyára s Oroszországban a tojásra és vajra a kötelező márkázás van bevezetve. Egyébként nálunk is már a kötelező minősítés van elrendelve a lucerna- és lóheremagra és az őrölt paprikára nézve. Az állami ellenőrzőjegy használatának a belforgalomban való kötelező elrendelését e §. csupán azért teszi lehetővé, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy vannak árúk, amelyeknek márkázása —- természetükben rejlő okoknál fogva —* egyedül a kiviteli forgalomban megbízhatóan meg sem valósítható. A 3. §-hoz. E §. szerint tehát, a törvényben nyert felhatalmazás alapján, a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi (és a 19. §. szerint esetleg más érdekelt) miniszterrel egyetértőleg rendeletben szabályozná az egyes árúk (mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek) állami ellenőrzőjeggyel történő ellátásának általános érvényű feltételeit, nevezeteseri — az áru természetéhez és a külföldi igényekhez képest — az illető áru minőségi fokozatait, csomagolási módját, szállításának mikéntjét stb. A kérdésnek szabályozásához, ebben a vonatkozásban, igen nagy gyakorlati ismeretekre, hozzáértésre és szakértelemre lévén szükség, természetes, hogy már ezen oknál fogva is igényt fog kelleni tartani a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági élet gyakorlati ismerőinek tanácsadó közreműködésére abban a munkában, amely a most tárgyalt kérdésnek a gazdasági élet követelményeinek megfelelő, rendeleti szabályozását fogja célul maga elé tűzni. Az e §. alapján fentiek szerint kiadandó, tárgyi feltételeket tartalmazó ren5*
