Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
507. szám. 233 vannak a brit dominiumokban is (Üj-Zélandban 1908. óta, Kanadában 1910. óta, Ausztráliában 1912. óta). Megjegyzendő, hogy Kanada, Ausztrália, Üj-Zéland és a Délafrikai Unió az 1919—-22. években részletes törvényekkel szabályozták a kartelszerű egyesülések nyilvántartását és ellenőrzését is. Ezenfelül Kanada a kartelek megvizsgálásának és ellenőrzésének eljárási szabályairól és a káros kartelek ellen tehető intézkedésekről (amelyek közt a vámtételek módosítása és a szabadalmi jog megvonása is szerepel) 1923-ban újabb részletes törvényt hozott. Az Északamerikai Unió és brit dominiumok példáját követte 1923. évben Argentina is — a trösztök visszaélései ellen hozott törvényével. Franciaország 1926. december 3-án kelt törvénye a coalitionnak a Code Pénal 419. §-ában foglalt meghatározását kiegészítette a nyereségre irányuló szándék beiktatásával, emellett a 419. §-t egyes személyekkel szemben is alkalmazhatóvá tette. Ennek a törvényi rendelkezésnek különösen az a jelentősége, hogy a francia törvényhozás ekkép megcáfolta egyes jogi köröknek azt a felfogását, mintha a Code Pénal 419. §-a már nem lenne hatályban. így, ha a 419. §-t ritkán alkalmazzák is, az abban foglalt szankció fékezi a visszaéléseket. Franciaországban egyébként az 1928. március 19-i törvény a nagyobb tőkével rendelkező társaságok fúzióinak bejelentését és nyilvánosságra hozatalát tette kötelezővé. Európa egyéb részeiben is találunk törekvéseket a kartelek ellenőrzésére. Norvégia 1926. március 12-i törvényével a kartelek kormányhatósági ellenőrzésének igen rendszeres és széleskörű szabályozására adott példát. Dánia az 1929. évi 70. számú törvénnyel tilalmazta a gazdasági verseny káros korlátozásait, emellett ugyanott részletes törvényjavaslatot készítettek a versenykorlátozó gazdasági alakulatok bejelentéséről és állami ellenőrzéséről is. Olaszországban és Spanyolországban a gazdasági élet nemzeti irányú tömörítésével és erősebb állami ellenőrzésével védekeznek a gazdasági visszaélések ellen. Oroszországban úgyszólván az egész termelés állami monopóliummá lett, ami már alapjában kizárja a ^magánvállalkozók karteleinek működését, de egyúttal alkalmat ad egy hatalmas gazdasági erővel rendelkező államnak arra, hogy a kartelek harci módszereit (különösen a dumpinget) más államok közgazdaságának ártalmára alkalmazza. Minket különösebben érdekel a középeurópai államok magatartása a kartelek kérdésében. Ebben a vonatkozásban Ausztriának mintegy úttörő szerepe volt és ott az 1870. évi Coalitionsgesetz ma is megadja a módot a káros kartelek ellen való védekezésre, annál is inkább, mert az osztrák perrendtartás értelmében választott bíróságoknak a kartelmegállapodás alapján hozott ítéleteit is hatálytalanítani lehet. Ezzel szemben Németország, amely a kartelek irányában régóta méltányosságot gyakorolt, Középeurópában legkorábban érezte szükségét egy olyan törvénynek, amely támpontot nyújt a «jó és rossz» kartelek közötti különbségtételnek és az általában nem kifogásolt kartelalakulatok visszaéléseinek megelőzését, orvoslását és megtorlását részletekbe menő szabályozással egyengeti. A kartelszervezkedés Németországban a háborút követő években oly arányokat öltött, hogy a gazdasági élet irányításában a kormánybefolyás nem [érvényesülhetett kellőleg. Az infláció idején a kartelek a különféle árucikkek árát jóval a nemzetközi paritás felett tartották, úgyhogy emiatt az egész német közgazdasági élet megbénulásától és visszafejlődésétől kellett tartani. Ilyen körülmények között keletkezett 1923. november 2-án a «gazdasági hatalommal való visszaélések megakadályozásáról» szóló német rendelet, amely kellő megfontolással értékesítette az 1902. évi berlini, az 1904. évi innsbrucki német jogászgyülésnekésaz 1908. évben közzétett törvényelőkészítő munkálatoknak eredményeit, valamint az 1908. óta szerzett közgazdasági és jogi tanulságokat. A rendelet a gazdasági visszaélések ellen való védekezés súlypontját a kartelbíróság határozataira helyezte ; a benne foglalt Felsőházi iromány. 1927—1932. XIV. kötet, 30