Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-505

505. szám. 213 Le Président de la République de Let­tonie : Son Excellence Monsieur Hugo Gel­miné, Président du Conseil des Ministres et Ministre des Affaires Etrangères, lesquels, après avoir pris connais­sance de leurs pleinpouvoirs, reconnus en bonne et due forme, sont convenus des dispositions suivantes : Article 1 er . Les Hautes Parties Con­tractantes s'engagent à soumettre à une procédure de conciliation et, le cas échéant, à une procédure d'arbitrage les différends, de quelque nature qu'ils soient, qui s'élèveraient entre elles et n'auraient pu être résolus par la voie diplomatique dans un délai raison­nable. Cette disposition ne s'applique pas aux différends nés de faits qui sont antérieurs au présent Traité et qui appartiennent au passé. Les différends pour la solution des­quels une procédure spéciale est prévue par d'autres conventions, en vigueur entre les Hautes Parties Contractan­tes, seront réglés conformément aux dispositions de ces conventions. Article 2. Lorsqu'il s'agit d'un dif­férend qui, aux termes de la législation intérieure d'une des Parties Contrac­tantes relève de la compétence des tribunaux nationaux de celle-ci, la Partie défenderesse peut s'opposer à ce qu'il soit soumis à une procédure de conciliation ou d'arbitrage avant qu'un jugement définitif ait été rendu par l'autorité judiciaire compétente. La demande de conciliation doit, dans ces cas, être formée une année, au plus tard, à compter de ce jugement. Article 3. La conciliation sera confiée à une Commission de Conciliation com­posée de trois membres, qui seront désignés dans chaque cas particulier, comme il suit, savoir : Les Hautes Par­ties Contractantes nommeront chacune un Commissaire choisi parmi leurs na­A Lett Köztársaság Elnöke : G elf nine Hugo miniszterelnök és kül­ügyminiszter úr ö Nagyméltóságát, akik jó és kellő alakban talált meg­hatalmazásaik tudomásulvétele után a következő rendelkezésekben állapod­tak meg : 1. cikk. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy békéltető el­járás és a felmerülő esethez képest választott bírósági eljárás alá bocsát­ják azokat a bármilyen természetű vitás kérdéseket, amelyek közöttük felmerülnének, és amelyeket diplomá­ciai úton megfelelő időn belül megol­dani nem lehetett. Ez a rendelkezés nem nyer alkalma­zást oly tényekből eredő vitás kérdé­sekre, amely tények a jelen szerződés kötését megelőzték és amelyek a múlt­hoz tartoznak. Azok a vitás kérdések, amelyeknek megoldására nézve a Magas Szerződő Felek között érvényben levő más egyez­mények különös eljárást írnak elő, ezeknek az egyezményeknek rendel­kezései szerint nyernek szabályozást. 2. cikk. Ha olyan vitás kérdésről van szó, amely a Szerződő Felek egyikének belső jogszabályai értelmé­ben az illető Szerződő íél nemzeti bíróságainak hatáskörébe tartozik, az alperes fél ellentmondhat annak, hogy a vitás kérdés az illetékes bírói ható­ság jogerős végítéletének meghozatala előtt békéltető vagy választott bíró­sági eljárás alá kerüljön. Ezekben az esetekben a békéltetésre irányuló ké­relmet legkésőbb az ítélettől számit ott egy éven belül kell előterjeszteni. 3. cikk. A békéltetésre három tag­ból álló békéltető bizottság lesz hi­vatva ; a tagokat minden egyes eset­ben a következő módon jelölik ki : a Magas Szerződő Felek mindegyike saját állampolgárai közül egy biztost nevez meg, és közös megegyezéssel kijelölik

Next

/
Thumbnails
Contents