Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-498
498. szám. 167 tetessél nem lehetne sújtani. Ezért a kereseti adóra vonatkozó büntető rendelkezéseket megfelelően, és egyben a tantiém után a jelen törvény rendelkezései szerint fizetendő adóra is kiterjedően, a javaslatba fel kellett venni. A 12. §-hoz. Ej, arra vonatkozólag intézkedik, hogy az adó mely idő^ pontoktól kezdve szedhető. A 13. §-hoz. Az általános indokolásban kifejtettem, hogy ennek az, adónak behozatalát csak átmeneti intézkedésnek tervezem, amelyre csak addig van szükség, amíg a külön intézkedésekkel életbeléptetett takarékossági rendszabályok hatása tartósan mutatkozni fog. Minden remény megvan arra, hogy ez az állapot már rövidesen be fog következni. Éppen azért a javaslat az adót egyelőre csak az 1931/32. költségvetési év végéig terjedő 19 hónapi időre tervezi, illetőleg csak erre az időre kívánja élet beléptetni. Arra az esetre, ha annak idején mégis szükségesnek mutatkoznék ennek az; adónak további fenntartása, a javaslat már most rendelkezik abban az irányban, hogy a törvényhozás a költségvetési törvényben állapítsa meg, hogy ez az adó: egyáltalán fenntartassék-e és ha igen, milyen adókulcsokkal. A 14. §-hoz. Az általános indokolásban már ismertettem azokat az okokat, amelyek miatt a rokkant ellátási adóra vonatkozó 1925 : XL VIII. t.-c. hatályának meghosszabbítására szükség van. Tekintettel ezen céladó hozamának jelentős összegére, a meghosszabbítást az 1935. naptári év végéig tervezem, arra nézve pedig, hogy ez az adónem az 1935. éven túl is fenntartassék-e és ha igen, milyen mérvben, ugyancsak a törvényhozás lesz majd hivatott annakidején állást foglalni. Ez erre az adónemre nézve is legcélszerűbben a költségvetési törvény keretében történhetik, miért is annak idején erre az adónemre vonatkozólag is a felhatalmazási (ú. n. appropriációs) törvényjavaslatban kell majd a kormánynak javaslatot tennie. A 15. §-hoz. A szigorú takarékosságnak az állami élet egész vonalán, tehát az elemi népiskolai oktatásügy terén is érvényesülnie kell, természetesen a népoktatási érdekek sérelme nélkül. Ilyen takarékossági lehetőség kínálkozik a törpe-iskolák megszüntetésében, illetőleg több törpe-iskolának egy állami elemi iskolába való összevonásában, továbbá a tanulólétszámmal arányban nem álló, feleslegesnek tekinthető tanítói állások állami segélyezésének megszüntetésében. Erre vonatkozik a jelen § (i) bekezdése. Törpe-iskola fogalma alá azok az alacsony tanulólétszámú iskolák tartoznak, amelyeknél az iskolát látogató tanulók csekély száma nincs arányban az iskola fennmaradása érdekében az iskolafenntartó és — a fizetéskiegészítő államsegély révén — a kincstár által hozott tetemes anyagi áldozattal. Törpeiskolának a csekély tanulólétszám ellenére sem tekinthető a községben lévő egyetlen elemi iskola, amelynek megszüntetése, ha megtakarítással járna is, a népoktatási érdekek súlyos károsodását jelentené. Az iskola-összevonás útján létesülő állami elemi iskolák elhelyezésének biztosítása érdekében a kormány részére meg kell adni azt a jogot, hogy a megszűnő törpe-iskolák felszabaduló épületeit megfelelő évi bér ellenében igénybevehesse. Ezt célozza a jelen § (2) bekezdése. Ilyen irányú rendelkezés annak idején már az 1923 : XXXV. t.-c. 18. §-ába is felvétetett. A megszűnő törpe-iskola épületének az állami iskola céljaira való igénybevétele mindamellett nem zárja ki azt, hogy a bérbeadó egyház kívánságára a tanterem egyházi és közművelődési célokra a tanítási időn kívül rendelkezésre álljon. Természetesen gondoskodni kell a megszűnő törpe-iskolák tanítóinak elhelyezéséről, amit legcélszerűbben azzal lehet megoldani, ha a megüresedett
