Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-498

156 498. szám, 2. pontjában megállapított adótétel tizenkétszeres összegét kell levonni és beszolgáltatni. (3) A jelen törvény rendelkezései szerint levont külön adó beszolgáltatására vonatkozó eljárási szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. IC. §. (1) A jelen törvény rendelkezései szerint fizetendő külön adó kizárólag az alkalmazottat (nyugdíjast), illetve a tantiém élvezőjét terheli. A munkaadó (nyugdíjintézet) annak viselésére akkor sem köteles, ha az alkalmazottra (nyugdíjasra, tantiém élvezőjére) kivethető adókat szerződés vagy alapszabályok szerint vagy más alapon egyébként viselni tartoznék. (2) Ha a munkaadó ezt a külön adót mégis magára vállalja, az átvállalt külön adót sem az általános kereseti adó, sem a társulati adó alapjából nem vonhatja le. 11. §. (1) Adócsalást követ el az a munkaadó, aki az illetményjegyzékbe tudva valótlan adatokat állít be, amelyek az adó megrövidítésére alkalmasak, vagy azokból az adó megrövidítésére irányuló szándékkal adatokat kihagy, vagy a levont adót nem szolgáltatja be. (2) Az adócsalás miatt kiszabható szabadságvesztés-büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó egyszeresétől nyolcszorosáig terjedhet. 12. §. A jelen törvénynek a szolgálati illetmények után járó külön adóra vonatkozó rendelkezéseit az 1931. évi január hó L-jén vagy azután esedékessé váló, a tantiémek után járó külön adóra vonatkozó rendelkezéseit pedig az 1931. és 1932. évben kifizetésre kerülő illetményekre, illetőleg tantiémekre kell alkalmazni. 13. §. A jelen törvény 6.—12. §-ai alapján fizetendő külön adó az 1931/32. költségvetési év végéig marad érvény^ ben. Azután a mindenkori költségvetési törvényben kell megállapítani, hogy ez a külön adó az illető költségvetési évre fenntartassék-e és milyen adótételek mellett. IÏI. Fejezet. Egyéb rendelkezések. 14. .§. A rokkantellátási adóról szóló 1925 : XLVIII. t.-c. hatálya az 1935. év végéig meghosszabbíttatik. Azután a mindenkori költségvetési törvényben kell megállapítani, hogy a rokkantellátási adó a következő naptári évre fenntartassék-e és inilyen adótételek, illetőleg adókulcsok mellett. 15. §. (1) Utasíttatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy azokban a községekben, amelyekben olyan államsegéllyel bíró iskolák állanak fenn, amelyednek fenntartását a tankötelesek létszáma nem indokolja, egyfelől az államsegélyt megvonja, másfelől az iskolák megszűnése esetén beálló szükségletről állami iskola szervezésével gondoskodjék. Utasíttatik továbbá, hogy azoknál az államsegélyes elemi iskoláknál, amelyeknél a tanítók száma a tanulók létszámával nincs arányban, a felesleges tanítói állások állami segélyezését szüntesse meg. (2) A létesítendő állami iskola céljaira az illető községben fennálló bármely iskolaépület és tanítói i lakás igénybevehető, annak használata ellenében azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapítandó s a helyi viszonyoknak megfelelő bért kell fizetni. Ez esetben az új iskolafenntartó a réginek az iskolát egyházi és közművelődési célra a tanítási időn kívül köteles rendelkezésére bocsátani. (3) A feleslegessé vált tanít ókata vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami vagy államsegélyes községi iskoláknál megüresedő állásokra nevezi ki. A tanítók a kinevezést tartoznak elfogadni. (*). A jelen §. (1)—(3) bekezdéseiben foglaltak a nemzeti kisebbségek,elemi iskoláira vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem érintik. (5). A jelen törvény életbelépésétől kezdve harmincas tanulói létszénion