Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-496
4St6. szám. 149 A hiány a panasz szerint onnan származott, hogy a malom Back Bernát tudtával és beleegyezésével, sőt annak határozott intézkedésére a cserelisztet vízzel és különböző vegyszerekkel akként kezelte, hogy a zsákolásnál 85 kg-os súllyal plombált zsákokból akkor,, amikor a pótmagánvádló a vevőinek tovább eladta, •— állandóan 1—6 kgr Vszt — súlyhiány volt. Ez a,hiány végeredményben mintegy 600 q-nak felelt meg. A lisztet a panasz szerint vizesen, nedvesen zsákolták és így azután az a raktárban, meg a telepesnél párolgás következtében a súlyából lénye* gesen veszített. A panaszos bízott a zsákokon jelzett súly helyességében, de a malom alkalmazottai nem is engedtek módot, hogy a súlyról meggyőződhessék és így a lisztet a zsákokon jelzett súlyban vette át. Később figyelmeztették, hogy a kibontatlan zsák liszt nem lehet 85 kg súlyú és így győződött meg azután arról, hogy a malom állandóan károsította őt. Amikor emiatt Back Bernát igazgatónál tiltakozott, Back Bernát azt válaszolta: «Miért vannak maguk ott, hu hiányuk van, azt hozzák be a vevőkön !» Emiatt a kijelentés miatt a pótmagánvádló Back Bernát ellen az indítványának szövege szerint felbujtás címén (Btk. 69. § 1. pont), egyébként pedig a Bn. 50. §-ába ütköző, a Btk. 380. §-a szerint minősülő s a 383. § 2. bekezdése szerint büntetendő csalás büntette miatt kérte a vizsgálat elrendelését. A nyomozás során felmerült adatok szerint a szóbanforgó malomban a laboratóriumban a liszt minőségének javítása céljából bizonyos kémiai eljárást folytattak. Ez az eljárás a m. kir. gabona- és lisztkísérleti állomás tudtával történt, de ennek 232/1930. számú irata szerint a frankfurti Mühlenchemie A. G. által forgalomba hozott készítményekből a javításra 100 kg lisztnél mintegy 6—8 grammot használnak, tehát a készítmények alkalmazása számbavehető súlytöbbletet nem okoz. A laboratóriumot Back Károly vezette és vallomása szerint a lisztbe egyéb anyag vagy víz nem került. A nyomozás során felvett vallomások egy része szerint a liszt zsákolása, plombálása teljes súllyal, visszaélés nélkül történt, de vannak tanúvallomások, amelyek szerint a kibontatlan zsákok (leplombáltan) nem feleltek meg a rajtuk jelzett 85 kg súlynak, hanem azokból több kilogramm liszt hiányzott (Katona Imre, Klucs Ödön, Silóczki János, Andreovszki Antal, Rziha János, Hegedűs László, Pataki Sándor, Tari Mihály). Rziha János, a vallomása szerint a Back Károly vezetése alatt állott laboratóriumban és ehhez tartozó őrlemény- és lisztkezelési eljárásokban dolgozott. Ügy az őrlés folyamata alatt, mint azután az őrleményeket úgy vízzel, mint vegyileg preparálta. Ez az eljárás súlytöbbletet okoz, de a tanú azt százalékszerűen megjelölni nem tudta. Tapasztalata szerint az Őrlemény nedvessége némelykor oly fokú volt, hogy az a raktáron összecsomósodott. A tanú ezt Back Károlynak, a laboratórium vezetőjének jelentette, de az az ő kifogásolását figyelembe nem vette. Az iratokhoz 39. és 40. sz. a. csatolt lapok azt tartalmazzák, hogy az őrlés hány százalékos nedvességgel történt és hogy a kezelés után az őrlemény hány százalékos nedvességi tartalommal került a raktárba. Nincs azonban az iratokban adat arra, hogy Back Bernát az őrlemények kezelésénél, zsákolásánál, kiadásánál va 1 amely visszaélést elkövetett vagy arra utasítást adott. Minthogy tehát a pótmagánvádló állításán kívül nincs adat arra, hogy a feljelentésben (vizsgálati indítványban) jelzett állítólagos bűncselekményeket Back Bernát elkövette, nem lehet megállapítani, hogy a panaszolt cselekmény és az annak elkövetésével terhelt felsőházi tag személye közt összefüggés van-e ? és vájjon nem forog-e fenn zaklatás esete ?
