Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-424
424. szám. 69 Ugyanis az Egyezmény 7. cikke kötelezően elrendeli azt, hogy a leggyakrabban használt mérgező hatású úgynevezett kóros méregélvezetre alkalmas kábítószereknek nem jogosult személyek részére eladását vagy ilyenek birtokában tartását eltiltsák. Ezeknek a visszaéléseknek kihágássá minősítése nem bizonyult elégségesnek, egyrészt azért, mert a kiszabható büntetési tétel csekélysége nem áll arányban a kábítószerek forgalombahozatalával elérhető haszonnal, másrészt a kihágások rövid elévülési ideje és a bűnvádi üldözés nehézsége arra vezetett, hogy Magyarország a kábítószerekkel foglalkozásszerűen kereskedő közveszélyes egyének működési területévé vált. Tekintettel a szociális veszély nagyságára és a bűncselekmény súlyosságára, a kábítószerekkel való visszaélést vétséggé, visszaesés esetén pedig bűntetté kellett minősíteni, mert e nélkül a védekezés eredménytelen lett volna. Mivel a vegyészet haladása a kóros méregélvezetre alkalmas újabb kábítószereknek a gyártására vezethet, gondoskodni kellett arról, hogy az Egyezményben névszerint fel nem sorolt kábítószerekkel való visszaélés is büntetés alá essék. Épp ezért az Egyezmény 10. cikkével megegyezően a kábítószerek fogalma a közbiztonság követelményeinek megfelelően tágítható. Elég e helyütt reámutatnom arra a körülményre, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa az Egyezmény hatályát mintegy tizenkét újabb kábítószerre kívánta kiterjeszteni. A II. nemzetközi ópiumegyezmény törvény beiktatása mindezideig késett, annak ellenére, hogy az Egyezményt 1925. évi február hó 19-én már Magyarország képviselője is aláírta. Elodázható vá tette az egyezmény törvény beiktatásának idejét az a körülmény is, hogy az Egyezmény 36. cikke értelmében csak akkor lépett életbe, amikor tíz hatalom ratifikálta. Az utóbbi években észlelt jelenségek, amelyekre a nemzetközi és a hazai sajtón, valamint a kábítószerekkel való visszaélést ellenőrző székesfővárosi rendőrhatóságon kívül a Nemzetek Szövetsége is ismételten felhívta a figyelmünket, azt mutatták, hogy a kábítószerekkel való visszaélések egyre fokozódó mérvet öltenek nemcsak nemzetközi viszonylatban, hanem hazánkban is. E szomorú jelenségek és tapasztalatok hatása alatt, valamint a, Nemzetek Szövetségének újabb megkereséseire, úgyszintén azért, mert a számot- tevő államok nagy része már elfogadta és ratifikálta a II. ópiumegyezményt, Magyarország sem térhet ki annak törvénybeiktatása és az ennek kapcsán szükségesnek mutatkozó intézkedések foganatosítása elől. Mellőztem a büntetéseket szabályozó 3. §-ban azoknak a kábítószereknek kimerítő felsorolását, amelyeknek gyártása, tartása, eladása korlátozás alá esik, és a miniszteri rendelet számára tartottam fent annak meghatározását. Hogy a csak hatósági engedély alapján gyártható, illetőleg forgalombahozható kábítószerek tekintetében sem a jogalkalmazó hatóságoknak és bíróságoknak, sem az érdekelt magánszemélyeknek ne lehessen kétségük, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek a Budapesti Közlönyben közzétett rendelete az irányadó. Természetesen a tiltott kábítószerek fogalma alá csakis a jelen Egyezményben névszerint felsorolt anyagok, továbbá azok a kábítószerek vonhatók, amelyekre az Egyezmény hatályának kiterjesztését a 10. cikk alapján a Nemzetek Szövetsége javasolja. Az előadottak alapján kérem a t. Házat, méltóztassék a beterjesztett javaslatot elfogadni. Budapest, 1930. évi június hó 3-án. Dr. Vass József 8, Jb., m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter.
