Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
162 430. szám. A 89. §-hoz. Az 1914. év előtt bekebelezett terhek nagyrésze azóta értékét vesztett forintokban és koronákban van bekebelezve s ezek nem is valorizálhatok s legtöbb esetben nem érik el a 100 P értéket, viszont ezeknek a telekkönyvben továbbvezetése a követelések értékével arányban nem álló munkát okoz s emellett akadályozza új hitel igénybevételét, miért is ezeknek törlése iránt intézkedni kell. A kérdés természete, különösen a szabályozás alá eső esetek sokfélesége és ezzel kapcsolatban a telekkönyvi szabályozás kazuisztikussága indokolja, hogy a szabályozás rendeleti útra terelt essék. Ugyancsak rendeleti útra volna terelendő az 1925 : VIII. t.-c. 27. §-ában a telekkönyvi hatóságra s a földművelésügyi minisztériumra nehezedő ama tehernek enyhítése, hogy a telekkönyvi hatóság az ingatlan-árverési hirdetményeket és feltételeket minden esetben köteles megküldeni a földművelésügyi miniszternek, holott kisebb értékű ingatlanok árverési hirdetményei a gyakorlati tapasztalatok szerint nem érdeklik a földművelésügyi minisztert, mivel azoknak megvétele s továbbeladása aránytalan költséggel jár s a törvény által szem előtt tartott cél elérését nem biztosítja. A rendeletet természetesen a földművelésügyi miniszterrel egyetértve kellene kibocsátani. Harmadik fejezet. A büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítése. A 90. §-hoz. Az egyesbírósági rendszerrel járó munkamegtakarítás fokozása érdekében a javaslat a kir. törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmények körét kiterjeszti egyfelől a testi sértésnek (Btk. 303—305. §-ok), a lopásnak (Bn. 49. §. első bek. 2. mondata) és a csalásnak (Btk. 381. §. 1. p., 383. §. második bek.) olyan eseteire, amelyekben a szabadságvesztésbüntetés öt évet meg nem halad, másfelől kiterjeszti a magánlaksértés bűntettére és a hatósági közeg elleni erőszaknak csoportosulás esetén kívül elkövetett vétségére. Mindezeknek a bűncselekményeknek megítélése az esetek nagy többségében sem jogi, sem ténybeli szempontból nem jár nehézséggel és így egyesbírói elintézésre alkalmas, s az ily bűncselekmények nagyobb száma kívánatossá is teszi az elintézésükkel járó munkatehernek az egyesbíró hatáskörébe utalással elérhető csökkentését. Ezzel a kiterjesztéssel kapcsolatban egyesbírói elintézés alá kerül a lopás és csalás említett eseteire vonatkozóan elkövetett orgazdaság és az újonnan egyesbírósági hatáskörbe utalt valamennyi bűncselekményre vonatkozó bűnpártolás is. A 91. §-hoz. A bíróküldési indítvány olyankor, ha arra alapítják, hogy az illetékes bíróságtól részrehaj latlan eljárás és határozat nem várható (Bp. 29. §. 2. pontja), könnyen használható az ügy elhúzására és a büntető igazságszolgáltatás nyugodt menetét veszélyeztető légkör mesterséges előidézésére. A javaslat nem korlátozza a bíróküldési indítvány előterjesztésének lehetőségét ilyen in dókból sem, mert nem kívánja megfosztani a feleket attól a garanciától, melyet ez az intézmény nyújt, azonban gondoskodni kíván róla, hogy ezzel az intézménnyel a lehetőségig ne éljenek vissza és ne okozzanak a bíróságnak fölösleges munkaterhét. Ezért a §. kifejezetten kimondja, hogy a bíróküldési indítványnak nincs halasztó hatálya, ha az indítványt a bíróság nyilván alaptalannak tartja, s az ily indítvány miatt a kir. Kúria pénzbírságot szabhat ki, amelyért — hasonlóan a Pp. 544. §-ának a nyilván alaptalan felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvédre vonatkozó rendelkezéséhez — elsősorban az ellenjegyző ügyvédet teszi felelőssé, akinek visszkereseti joga saját fele ellen csak akkor van, ha a félnek külön írásbeli utasítására terjesztette elő a bíróküldési indítványt. Ezzel a javaslat nagyobb megfontolásra készteti az érdekelteket. Másfelől azonban gondosan megőrzi a javaslat a bíróküldés garanciális jellegét, amennyiben olyankor, ha a bíróküldési
