Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
430. szám. 159 megjelennek, de nem ellenzik a lejegyzést, vagy bár ellenzik a lejegyzést, de a telekkönyvi hatóság megítélése szerint a lejegyzés a jelzálogi fedezetet nem veszélyezteti, a lejegyzést a terhek egyetemleges átvitelével elrendeli és foganatosítja. Mármost, ha pl. A., B. és C. 1 / 3 — 1 l 3-a>d részben társtulajdonosok közül C. illetősége terhelve van, A-é és B-é tehermentes, a lejegyzés után a C. 1 / 3 illetőségét terhelő terhet úgy az ^4-nak mint J5-nek, valamint C-nek kizárólagos tulajdonába jutó ingatlanok mindenikének osztatlan ^3—Vs-8 ^ részére átviszik. Ily módon az adós C. ingatlanának 2 / 3-ad része tehermentessé válik, míg az A. és B. tehermentes tulajdoni hányadrészei helyébe lépő ingatlanok ^/s— Vß-ad részét C. adóssága fogja terhelni, amit a társtulajdonosok, akiknek tulajdoni hányada a megosztás előtt tehermentes volt, gyakran csak akkor vesznek észre, amikor a nem fizető C. adóssága miatt elárverezik az ő ingatlanaikat is. Ez ellen az osztály alkalmával rendszerint szem előtt nem tartott súlyos következmény ellen az osztozkodókat meg kell védenünk oly módon, hogy ily tulajdonközösségnek jogügylet útján telekkönyvi megszüntetését az eddigi rendszertől eltérőleg csak abban az esetben engedjük meg, ha azok a tulajdonostársak, akiknek hányadát a megosztás előtt a szóban lévő teher nem terhelte, kifejezetten beleegyeznek abba, hogy a teher a megosztás után megfelelő arányban az ő tulajdoni hányaduk helyébe lépő ingatlanokra is átvitessék. Ezt a szabályt tartalmazza a §. második bekezdése. A közös ingatlan megosztására vonatkozó telekkönyvi szabályok nincsenek összefoglalva, ez okból nem egyöntetű a telekkönyvi hatóságok eljárása. Már pedig célszerű világos és könnyen áttekinthető szabályokat felállítani e tekintetben, hogy egyrészt a közönség tájékozódhassék, miféle eljárást kell követnie, másrészt a telekkönyvi hatóság is tudja, hogy kiket kell meghallgatásra meghívnia s a megjelenés elmulasztásához miféle következmények fűződnek. Ezeknek a kérdéseknek szabályozása nem való törvénybe, mert az előfordulható eseteknek igen nagy változatosságánál fogva a szabályozás nagyon aprólékos részletezést kíván, amelyet helyesebben lehet belefoglalni egy a telekkönyvi hatóságoknak szóló magyarázó utasításba. Ez okból ennek az eljárásnak szabályozását célszerű rendeleti útra terelni. A 88. §-hoz. A volt úrbéresek közös legelőjét a telekkönyvi helyszíneléskor az úrbéresek összességét jelentő községnek, a közbirtokosságok közös legelőit pedig a közbirtokosoknak mint társtulajdonosoknak nevére telekkönyvezték. Az 1869. évi április hó 8-án 2579. I. M. szám alatt kiadott rendelet (R. T. 555. 1.) 7. §-ának g) pontja szerint a telekkönyvnek úrbéri birtokrendezés következtében szükséges átalakításakor a volt úrbéreseknek átadott közös legelőt már nem a község telek jegyzőkönyvébe, hanem külön telekjegyzőkönyvbe kellett felvenni s abban fel kellett sorolni azokat az úrbéri telkeket, amelyekhez a közös legelőkből az egyes úrbéri telkek után járó illetőségek tartoztak és egyúttal minden egyes teleknél utalni kellett arra, hogy a közös legelőkből a telek után járó legelőilletőség a telekhez tartozik. Az 1881. évi december hó 16-án 40.101. I. M. szám alatt kelt rendelet (R. T. 1671.1.) szerint ennek életbelépte után a telekkönyv átalakításakor a közös legelőt a legelőben részes felek mint társtulajdonosok nevére tulajdoni hányadrészük kitüntetésével kellett telekkönyvezni. Az 1889. évi december hó 22-én 45.041. (R. T. 2531. 1.) és az 1904. évi november 22-én 10.320. (R. T. 1528. 1.) I. M. szám alatt kiadott rendeletek ezen annyiban változtattak, hogy a telekkönyvi átalakítás, a telekkönyvi betétszerkesztés és az általános telekkönyvhelyesbítő eljárás során úgy az úrbéri közös legelő, mint a közbirtokossági közös legelő telek jegyzőkönyvében vagy
