Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
154 430. szám. III. Telekkönyvi ügyek. Az ezalatt a cim alatt összefoglalt rendelkezések a telekkönyvi hatóságok túlterhelésén a telekkönyvi jog alapelveinek és a közhitel érdekeinek lényeges sérelme nélkül kívánnak segíteni. A telekkönyvi hatóságok túlterhelése részben abból származott, hogy a háború óta keletkezett jogszabályok s főleg a földbirtokpolitikai reform (1920 : XXXVI., 1924 : VII. és az 1928 : XLI. törvénycikkek), a jelzálogjogról szóló törvény (1927 : XXXV. törvénycikk), a trianoni szerződésből folyó, az utódállamokkal a telekkönyvi kölcsönös iratcsere tárgyában kötött egyezmények és az utódállamokból visszahozott telekkönyvek forgalomba adása a telekkönyvi hatóságokra korábban ismeretlen minőségű és mennyiségű munkaterhét rótt. A telekkönyvi hatóságok túlterhelését okozza ezenfelül még az is, hogy az általános létszámcsökkentés során a telekkönyvi személyzetet éppen a telekkönyvi ügyforgalom kezdődő emelkedése idején lényegesen apasztották, továbbá az, hogy a közgazdasági viszonyok megromlása következtében a telekkönyvi ügyforgalom különben is lényegesen megnőtt ; ehhez járult még az, hogy a kivételes állapotnak mintegy tíz évi tartama alatt a telekkönyvi átalakító személyzet utánpótlás hiányában teljesen megszűnt, a telekkönyvi betétszerkesztő személyzet pedig aránylag nagyon megfogyatkozott és az így megcsappant betétszerkesztő telekkönyvi személyzet nagyrészét az 1927. és az 1928. évben mintegy tizennégy hónapon át kényszerítő szükségből el kellett vonni munkájától s a rendes telekkönyvi ügyszak másfélszázezer ügy darabra felszaporodott hátralékának feldolgozására kellett igénybe venni. Ennek következtében a különleges és a községek egész telekkönyvére kiterjedő telekkönyvi munkálatok (telekkönyvi betétszerkesztés, telekkönyvi átalakítás, telekkönyvi helyesbítés, telekkönyvi betétkiigazítás, telekkönyvi térképpótlás és helyesbítés) végzése megakadt, minek folytán ezek a munkálatok is annyira felgyűltek, hogy a telekkönyvi betétszerkesztő személyzetet ma már a különleges munkálatoktól nem lehet elvonni s őket a rendes telekkönyvi ügyforgalomban ismételten felszaporodó hátraléknak feldolgozására nem lehet felhasználni. A kérdéses különleges telekkönyvi munkálatokban felszaporodott nagy hátralék ugyanis egyrészt az ezek alapjául szolgáló kész tagosítási és kataszteri munkálatok elavulását és ez utóbbinak újra átdolgozását tenné szükségessé, másrészt a telekkönyvi rendezésnek hosszabb ideig elmaradása aránytalanul költségesebbé tenné a telekkönyvi rendezést, mivel a telekkönyvezett tulajdoni állás és a tényleges birtoklás közötti eltérés idővel mindinkább növekszik s így a telekkönyvi betétszerkesztő közegeknek hosszabb időbe és nagyobb munkába kerülne a telekkönyvi rendezés, mint közvetlenül a tagosítás befejezése, illetőleg a kataszteri munkálatok elkészítése után. De a különleges telekkönyvi munkálatok elodázása káros a földbirtokosokra is, mivel a tényleg birtokukban lévő, de nevükön nem álló ingatlanokat saját költségükön kellene nevükre Íratni, hogy kölcsönt szerezhessenek vagy ingatlanukat másra átruházhassák. Az állam pénzügyi helyzete miatt a telekkönyvi hatóságokat a rendes és a különleges telekkönyvi munkálatoknak a közgazdaság és a közhitel szempontjából egyébként feltétlenül szükséges gyors és szakszerű elvégzéséhez kellő számú szakértő személyzettel nem lehet ellátni, azért az ebben a címben foglalt rendelkezésekre feltétlenül szükség van, mert az ezekkel célzott könnyítések nélkül a telekkönyvi hátralék további szaporodásának nem lehet útját állani. A 81. §-hoz. A telekkönyvi betétek (telekjegyzőkönyvek) C. lapjára tartozó tehertételek túlnyomó részben jelzálogjog bekebelezését és törlését tárgyazzák.
