Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-420
420. szám. 9 Ha a biztosok, illetőleg az elnök kijelölése attól a naptól számított három hónapon belül, melyen a Felek valamelyike a békéltető eljárás igénybevételére irányuló szándékát bejelentette, nem történik meg, a svájci Szövetségtanács elnöke fog felkéretni a kijelölések eszközlésére. A békéltető bizottság igyekszik felderíteni a vitás kérdést, e célból vizsgálat útján, vagy más módon megállapítja a tényezőket, beszerzi a bizonyítékokat s a felek megegyeztetésére törekszik. Az ügy megvizsgálása s az eljárás befejezése után a bizottság jegyzőkönyvet készít, melyben megállapítja, hogy a felek megegyeztek, vagy hogy á megegyezés nem sikerült. A bizottság rendszerint szótöbbséggel határoz. A szerződő felek a bizottság előtt kormánymegbízottakkal és tanácsadókkal képviseltethetik magukat s kötelesek a bizottság munkáját minden rendelkezésre álló eszközzel megkönnyíteni. A választott bírósági eljárást a szerződés 13—17. cikkei szabályozzák. Fentebb már kiemeltem, hogy ha a békéltető eljárás nem sikerül, a vitás kérdés, amennyiben a szerződés 12. cikkében felsorolt csoportokba tartozó jogi természetű vitáról van szó, választott bírósági eljárás alá kerül. Azt a kérdést, hogy a vita természete szerint választott bíróság elé tartozik-e vagy sem, ugyancsak választott bíróság fogja eldönteni. Ilyenkor minden felmerült esetben a szerződő felek külön megállapodást kötnek, mely részletesen meghatározza a vita tárgyát, a bíróság megalakítására s az eljárásra vonatkozó szabályokat. Ellenkező megállapodás hiányában a választott bírósági eljárásra a nemzetközi viszályok békés elintézése iránt Hágában 1907. évi október hó 18-án kötött egyezmény 51—85. cikkei nyernek alkalmazást. A vitás ügy, amennyiben a felek erre nézve megegyeznek, a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé is vihető. Ha a választott bírósági eljárásra irányuló kérelem közlése után hat hónapon belül a választott bíróság megalakítására nézve a felek között nem jönne létre megállapodás, a vitát a felek bármelyike egyoldalúlag is az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viheti. A szerződés 2., valamint 18—20. cikkei mindkét eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek közül külön említést érdemel az a rendelkezés, amely szerint a feleknek az eljárás során tartózkodniok kell minden olyan intézkedéstől, amely a békéltető bizottság javaslatának elfogadása, vagy a bíróság határozatának végrehajtása tekintetében hátrányos lehetne. Említésre méltó «még, hogy a szerződés értelmezése vagy végrehajtása körül felmerülhető vitás kérdések szintén választott bírósági döntés alá bocsátandék. A szerződés a 21. cikk szerint tíz évre köttetett ; e határidő lejárta előtt egy évvel felmondható. Fel nem mondás esetében további tíz évre hatályban marad, és így tovább. A szerződés rendelkezéseinek a fentiekben bemutatott tartalmi ismertetéséből megállapítható, hogy a szerződés legteljesebb mértékben kielégíti az újabb nemzetközi jogfejlődésnek azt a kívánalmát, hogy az államokra nézve lehetőleg széles körben kötelezővé tétessék a köztük felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elintézése, másfelől azonban a vita tárgyának és a bíróság hatáskörének meghatározása tekintetében a Szerződő Feleknek mégis megfelelő szabadságot biztosít. A szerződést törvénybe kell cikkelyezni, mert az abban szabályozott eljárás alá bocsátandó kérdések között olyanok is lehetnek, amelyek a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak és mert az olyan nemzetközi szerződések, amelyek egyfelől Magyarország, másfelől egy más állam vagy államok között a vitás kérdések békés elintézésének módját általában szabályozzák, a követett gyakorlat szerint törvénybe iktattatnak. Maga a becikkelyező törvény mindössze három >;-ból áll. Az első 5. az állandó gyakorlatnak megfelelő módon kimondja a szerződésnek az ország törvényei közé való beiktatását. Felsőházi iromány. 1927—1932. XIII. kötet. 2 •
