Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 145 Fizetési meghagyásos eljárás. À 49. §-hoz. A járásbíróság tehermentesítését kívánja előmozdítani az a rendelkezés, hogy ha a követelés ezer pengőt meg nem haladó készpénz fizetésére irányul és egyébként is fizetési meghagyás útján érvényesíthető, a hitelező keresetlevél helyett fizetési meghagyás útján köteles követelését érvényesíteni. A bíróság így mentesül a tárgyalás kitűzésének, az idézés kézbesítésének és a felesleges mulasztási tárgyalásnak terhétől, a fél pedig mentesül ez utóbbi tárgyalás felesleges költségétől. Ez megszünteti a ma oly sok panaszra okot adó ú. n. tömegnapok visszásságait is. • A helyettesíthető dolgok és értékpapírok szolgáltatására irányuló követelések érvényesítésénél a törvényjavaslat nem kívánja kötelezővé tenni a fizetési meghagyás igénybevételét, egyrészt, mert ez bonyolítaná a szabályozást, másrészt, mert nem készpénzbeli követelés esetében az alperes rendszerint védekezik és így rendszerint ellentmondással támadná meg a fizetési meghagyást. Fölösleges formaságok elkerülése végett a javaslat e §-a szerint a bíróság fizetési meghagyást bocsát ki akkor is, ha a fél tévedésből meghagyás iránti kérelem helyett keresetlevelet adott be. Ha azonban nem lehetne fizetési meghagyást kibocsátani azért, mert az adós nem lakik vagy tartózkodik a fizetési meghagyást kibocsátó járásbíróság területén vagy székhelyén (Pp. 589. és 594. §.), akkor a hitelezőt megilleti a jog, hogy közvetlenül keresettel érvényesíthesse követelését, és ebben az esetben a beadott keresetlevelet is nem lehet fizetési meghagyás iránti kérelemnek tekinteni, hanem a keresetlevél elintézésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Magától értetődik, hogy ez a szabályozás nem érinti az illetékességi okokat. Ha tehát a hitelezőnek joga van, hogy követelését nem a fizetési meghagyás kibocsátására illetékes, hanem más járásbíróságnál érvényesítse és ő e jogával él, nem lehet kötelezni őt arra, hogy fizetési meghagyás iránti kérelmet adjon be. Ily módon ez a rendelkezés nem érinti pl. a könyvkivonati illetékességet (Pp. 32. §.), valamint a többi különös illetékességi okokat. Ha pl. könyvkivonati illetékesség alapján a budapesti bejegyzett kereskedő Szegeden lakó kereskedő elleni követelését a budapesti bíróságnál érvényesítheti, ebben az esetben ő nem esik el a könyvkivonati illetékességtől, mert nem köteles követelését fizetési meghagyás útján érvényesíteni, hanem közvetlenül keresetlevelet adhat be. Ez a §. nem érinti a Pp. 758. §-ának azt a rendelkezését, hogy a községi bíróság hatáskörébe tartozó követelést a hitelező a járásbíróság előtt fizetési meghagyás útján érvényesíthet. E rendelkezésnek esetleg szükségessé váló módosításáról a 2. §-nak indokolása emlékezik meg. Ha a hitelező a fizetési meghagyás kötelező igénybevételére vonatkozó törvényes rendelkezést oly kép kívánná megkerülni, hogy a járásbíróság területén vagy székhelyén kívül lakó adóstársat kohol vagy a követelés összegét a valódinál magasabbra teszi, az ily eljárás ellen védelmet nyújt egyrészről a Pp. 430. §-a, amely szerint a bíróság még a pernyertes felperest is marasztalhatja a perköltségben, ha ő törvény ellenére csalárdul fizetési meghagyás helyett tárgyalást eszközölt ki, másrészről pedig a Pp. 222. §-a, amely szerint pénzbírsággal kell büntetni azt a felet vagy képviselőt, aki jobb tudomása ellenére nyilvánvalólag alaptalan tényt állít. Ha e téren gyakoribb visszaélések volnának tapasztalhatók, az igazságügyi kormányzat felügyeleti úton is oda fog hatni, hogy a bíróságok azok ellen a megfelelő intézkedéseket alkalmazzák. Az 50. §-hoz. A Pp. 590. §-a szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránt írásban beadott kérelemhez csatolni kell a fizetési meghagyásnak annyi példányát, Felsőházi iromány. 1927—1932. XIII. kötet. 19