Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

439. szám. % 135 A 13. §-hoz. A Pp. 191. §-ának 3. bekezdése értelmében a törvényszéki eljárásban, ha a felek kölcsönösen beleegyeznek, sürgős esetben pedig az egyik fél kérelmére is, a bíróság az érdemleges tárgyalást a perfelvételre bejelentett ügyek elintézése után a perfelvételi határnapon is megtarthatja. A törvény ezzel a rendelkezéssel el akarta érni azt, hogy a perfelvétel és az érdemleges tárgyalás ne történjék meg szükségtelenül két különböző határnapon, vagyis hogy a bíróság ne tartson felesleges módon két tárgyalást akkor, amikor egy tárgyaláson is be lehet az ügyet fejezni. Ez a rendelkezés azonban nem érte el célját. Az alperes, aki sok esetben az eljárást késleltetni akarja, nem egyezik bele, hogy a bíróság az érdemleges tárgyalást a perfelvételi határnapon megtartsa és ha a bíróság az ügyet nem tartja sürgősnek, az érdemleges tárgyalást a perfelvételi határnapon nem tarthatja meg. Már pedig ha a felek között pl. csak a jogkérdés vitás, vagy a bizonyítás okirattal halasztás nélkül megtörténhetik, nincs semmi szüksége annak, hogy a felek előkészítő iratokat váltsanak és az érdemleges tárgyalást a perfelvételi határnapon meg ne tartsák. Ez az eljárást gyorsabbá és olcsóbbá teszi. A törvényjavaslat erre nemcsak lehetőséget kíván a bírónak nyújtani, hanem azt a bíró kötelességévé is kívánja tenni. A 14. §-hoz. Az 1925 : VIII. t.-c. 4. §-a az előkészítő iratok túltengése miatt elrendelte, hogy mindegyik fél a Pp. 194. és 195. §-ában említett egy-egy előkészítő iraton felül még csak további egy-egy előkészítő iratot közölhet, ennél több előkészítő irat közlése pedig csak a bíróság engedélyével történhetik. Ennek ellenére általános a panasz, hogy az előkészítő iratok túltengenék, azoknak terjedelme a peranyagot áttekinthetetlenné teszi és a bíróságra azoknak elolvasása nagy munkaterhét ró. A törvényjavaslat ennélfogva azt a célt kívánja elérni, hogy az előkészítő iratok rövidek, áttekinthetők legyenek. A tárgyalás előkészítése végett az előkészítő iratoknak csak a tényállításokat, bizonyítékokat, jogszabályra való utalást és kérelmeket szabad tartalmazniuk, még pedig lehető legrövidebben, a terjedelmes tudományos jogi fejtegetések teljesen feleslegesek. Ezt a célt a törvényjavaslat előmozdítani kívánja azzal, hogy a meg nem felelő előkészítő iratokat a perköltségek megállapításában nem szabad figyelembe venni. A 15. §-hoz. Az 1925 : VIII. t.-c. 5. §-a szak&va a polgári perrendtartásnak 205. §-ában foglalt alapvető szabályával, amely szerjnt a járásbírósági eljárásban előkészítő-iratoknak nincs helye, megengedte, hogy a járásbírósági eljárásban is előkészítő iratok legyenek közölhetők. Ámbár a törvény szerint ennek csak akkor van helye, ha a bíróság ezt elrendeli, ez mégis odavezetett, hogy a járásbírósági eljárás is nagyrészt írásbelivé vált. A bíróságok túlterheltsége és az a körülmény, hogy pénzügyi okokból nem lehet minden bíró mellé jegyzőkönyvvezetőt beosztani, érthetővé teszi, hogy a bíró avégett, hogy a jegyzőkönyvvezetés súlyos terhétől legalább részben szabaduljon, elrendeli az előkészítő iratok közlését olyan esetben is, amikor az nem föltétlenül szükséges. A bíróságok munkaterhének csökkentése s a bíráskodás színvonalának emelése végett rendkívüli fontossággal bírna, ha minden bíró mellé jegyzőkönyvvezetőt, sőt lehetőleg gépírásban és gyorsírásban jártas segédet adhatnánk. Ebben az esetben a járásbírósági eljárásban az előkészítő iratokat egészen mellőzni lehetne. Azonban addig is, amíg ez megtörténhetik, gondoskodni kell arról, hogy az előkészítő iratok túltengése ne tegye írásbelivé a járásbírósági eljárást. Ebből a célból a törvényjavaslat a járásbírósági eljárásban az előkészítő iratok közlésének elrendelését csakis bonyolódottabb természetű perekben, nevezetesen örökösödési, közszerzepiényi és özvegyi jogot tárgyazó perekben, továbbá számadási, vagyonelkülönítési