Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. Ill végrehajtható kiadmányra egyebekben megfelelően állanak a 62. és a 63. §. rendelkezései azzal az eltéréssel, hogy amikor a jelen §. szerint a biztosítási végrehajtást végrehajtható kiadmány alakjában el lehet rendelni : a kiad­mányok bemutatását biztosítási végre­hajtás iránti kérelemnek kell tekinteni. 86. §. Az 1881 : LX. törvénycikknek az 1912 : LIV. t.-c. 54. §-ával módosí­tott 237. §-a alapján elrendelhető zár­lat szempontjából perindításszámba megy a követelésnek fizetési megha­gyással történt érvényesítése is. 87. §. Az 1874: XXXV. t.-c. 112. §-a a következő bekezdéssel bővül : Abban az esetben, ha közjegyzői okirat alapján csak a perre illetékes járásbíróság területén levő telekköny­vezett ingatlanra vagy telekkönyvbe bejegyzett jogra kérnek végrehajtást : a végrehajtási kérvényt a kir. járás­bírósághoz mint telekkönyvi hatóság­hoz kell intézni és ez határoz a végre­hajtás elrendelése tárgyában. Az ilyen végrehajtásnak megszüntetése, korlá­tozása vagy felfüggesztése iránti pert annál a járásbíróságnál kell megindí­tani és folytatólagos végrehajtást vagy más ingatlanra végrehajtást annál a járásbíróságnál kell kérni, amelynek telekkönyvi hatósága a végrehajtást elrendelte. 88. §. A bírósági végrehajtókról szóló 1871 : LI. t.-c. 15. §-ának 1. és 2. be­kezdése helyébe a következő rendelke­zések lépnek : A bírósági végrehajtó a végrehajtási cselekményt csak abban az esetben köteles teljesíteni, ha a cselekmény foganatosításáért járó díjait és költ­ségeit a végrehajtató előlegezte. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az ár­verés foganatosítására, külföldi meg­keresés alapján foganatosítandó olyan végrehajtási cselekményre, melyet nem­zetközi megállapodás vagy viszonos­sági gyakorlat szerint költségek előle­gezése nélkül kell foganatosítani, végül a szegénységi jogon folytatott végre­hajtás cselekményeinek a teljesítésére. A bírósági végrehajtó az előbbi be­kezdésben meghatározott kivételes ese­tekben is követelheti napidíjának és utazási költségének előlegezését, ha cselekményt székhelyén kívül kell tel­jesítenie. Ha azonban nemzetközi meg­állapodás vagy viszonossági gyakorlat szerint a végrehajtató az ilyen díjat és költséget sem köteles előlegezni, vagy ha a végrehajtató szegénységi jogon vezet végrehajtást, ezeket az államkincstár előlegezi a végrehajtó részére. 89. §. Ha az 1912 : VII. t.-c. 26. §-a vagy az 1881 : LX. t.-c. 19. §-a alap­ján a végrehajtási kérvény és végzés második és további példányait a végre­hajtatónak kell kiadni, e példányokat kézbesítés helyett ugyanazok szerint a szabályok szerint kell neki átadni vagy részére postára adni, amelyeket a jelen törvény 63. §-ának 5. bekez­dése a végrehajtható kiadmány át­adására vagy postára tételére meg­állapít. 90. §. Ha a végrehajtást bírósági tisztviselő foganatosítja, ugyanolyan díjak járnak, mint ha bírósági végre­hajtó járt volna el. A napidíj és az uta­zási költség az eljáró tisztviselőt, a többi díjak az államkincstárt illetik. A 88. §. rendelkezései erre az esetre is állanak. III. Telekkönyvi ügyek. 91. §. Jelzálogjogot (aljelzálogjogot) huszonöt pengőt meg nem haladó köve­telés erejéig a telekkönyvbe nem lehet bejegyezni. Az első bekezdés rendelkezése nem akadályozza, hogy a királyi közjegyző részére a hagyaték leltározása és tár­gyalása során végzett eljárásokért meg­állapított díj és kiadás erejéig a jel­zálogjogot akár biztosítás, akár kielé­gítés céljára be lehessen jegyezni. A száz pengőt meg nem haladó kö­vetelés erejéig bejegyzett jelzálogjog ranghelyével rendelkezni nem lehet. 92. §. Köztartozás biztosítására, to­vábbá kielégítési végrehajtás során be-

Next

/
Thumbnails
Contents