Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.

Irományszámok - 1927-392

392. szám. 81 lat azzal, hogy a közgyűlési hatáskörbe tartozó ügyeknek megosztása, a régi városi tanács intézményének eltörlése és az ügyeknek egyéni felelősség mellett való intézése útján, gyorsabbá és szabatosabbá fogja tenni az eljárást. Bátran állíthatom tehát, hogy a törvényjavaslattal elérjük a kitűzött célt : a székesfőváros közigazgatását az önkormányzati jogok megerősítése mellett, a korszerű haladással és a közönség jogos kívánságaival teljes Összhangba juttatjuk. A főpolgármester és az intézőtanács, felügyeleti és ellenőrzési jogkörének megállapítása és a független főszámvevő ellenőrzési hatásköre révén pedig a székesfőváros egész közigazgatása és gazdálkodása felett olyan erős felügyeleti rendszert teremtünk meg, amelyet a jogkereső közönség és a terheket viselő lakosság csak a legnagyobb örömmel üdvözölhet. Nem szorul bizonyításra, hogy az ország megcsonkítása következtében a székesfővárosnak kulturális és szociális szempontokból való fejlesztése, gazdasági tekintetben való megerősítése sorsdöntő életkérdés, • mert szükséges az, hogy a lehetőségig ellensúlyozzuk az ország megcsonkítása következtében szenvedett veszteségeinket és olyan gócpontot teremtsünk, amely minden nemzeti erő tényező együttartására alkalmas. A haladás egyik legelső feltétele pedig az önkormányzatnak, a közigazgatásnak megerősítése. Rendületlen hitem az, hogy ebből a szempontból ez a törvényjavaslat megteremt minden előfeltételt. És bízom abban, hogy a megadott keretek között minden út megnyílik az alkotó, a termékeny, áldásos munkához, amely elé nemcsak a székesfőváros, de az egész ország jövője érdekében nagy reményekkel tekintünk. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni : Az 1. §-hoz. À javaslat 1. §-a megállapítja, hogy Budapest székesfőváros Önáno törvényhatóság, amely abból folyó jogait a törvény korlátai közt gyakorolja és különösen is kiemeli, hogy az a kormánnyal közvetlenül érintkezik. Az első rendelkezés a létező állapotnak a megállapítása, a másik kettő pedig az elsőnek szükségszerű következménye, amely a törvényhatóság fogalmával és lényegével elválaszthatatlan kapcsolatban van. A javaslat elejti a hatósági jogkörnek azt az immár elavult osztályozását, amely az önkormányzati hatáskörrel az állami igazgatás közvetítését állította szembe. Ennek az osztályozásnak a határvonalait akkor sem tudták élesen megvonni, amikor az önkormányzati jogkörnek a helyi érdekeket állították fel ismertető kellékéül. Abból a ma már általánosan elfogadott alapelvből indulva ki, hogy az igazgatás minden részecskéje, tehát a helyiérdekeket szolgáló legjelentéktelenebb közérdekű igazgatási feladat is az állami igazgatásnak az alkotórésze és hogy az önkormányzati szervek éppúgy, mint hatáskörük nem valami természetes velükszületett jog, hanem mindaz az államhatalomtól ered és az államhatalom részéről bármikor tágítható, de szűkíthető, sőt teljesen el is vonható, a javaslat 1. §-a nem részletezi az önkormányzati jogkör tartalmát, hanem ennek megállapítását az egyes jogszabályokra bízza. Abból tehát, hogy a javaslat 1. §-ában az említett, de már elavult osztályozás elmaradt, egyáltalában nem következik, hogy a javaslat a törvényhatóságnak eddigi hatáskörét ezzel a szűkebb szöveggel a legparányibb részben is megszorítani kívánta volna. Felsőházi iromány; 1927—1932. XII. Icötet. 11