Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.
Irományszámok - 1927-416
416. szám. 515 Az országgyűlés &z 1929/30. évi állami költségvetés tárgyalása során tudvalevőleg utasította a kormányt, hogy a költségvetés kiadásait, főképpen a közterhek enyhítése céljából, apassza. A fenti kimutatásban az idei és a tavalyi végösszegeknek egymással szembeállítása tünteti fel azt, hogy a kormány mennyiben tett eleget az állami kiadások apasztása iránt vállalt kötelezettségének. Kiderül ebből nevezetesen, hogy az 1930/31. évi költségvetésben a múlt évhez képest az előirányzott kiadások 30*6 millió P-vel csökkennek, amely csökkentésből az állami közigazgatásra 25*1 millió P, az állami üzemekre pedig 5*5 millió P esik. Ha a csökkentés aránya csak egy törtszámmal haladja is meg a 2%-ot, mégis, ennek mérlegelésénél figyelemmel kell lennünk elsősorban arra, hogy egyes kiadások nemcsak hogy csökkenthetők nem voltak, de — fennálló törvényes rendelkezések folytán — a múlthoz képest szükségszerűen még emelkedtek, így a nyugellátási díjak 5"6 millióval, egyes városoknak és községeknek magasabb lakáspénzosztályokba sorozása folytán a lakáspénzek 3*5 millióval, a békeszerződési terhek 1*2 millióval emelkedtek. Az ilyen többletek egyes kiadásoknál az említett 30*6 millión felül elért csökkentésekkel vannak ellensúlyozva. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy az államháztartásban a kiadásoknak általános lineáris csökkentése nem vihető keresztül és egyes jelentékeny kiadásokat ezúttal is változatlan összeggel kellett előirányozni. így az állami adósságok 92*8 millió, illetőleg az üzemek kölcsönszolgálatával együtt 96*7 millió pengő kiadása, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátására szükséges 19*4 millió, a betegápolási költségekre előirányzott 17*1 millió, a hadikölcsönkötvények tulajdonosainak segélyezésére szolgáló 6 millió, az autóadóból fedezendő 3'5 millió útügyi kiadás, a társadalombiztosításhoz adott 3'3 millió, a megyei alkalmazottak 8*3 milliót tevő illetménye, a községek segélyezésére szükséges 4'6 millió mind olyan kiadás, amelyeknek csökkentése nem lehetséges. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az állami kiadásoknak igen jelentékeny része a személyzeti illetményekre esik, ahol a csökkentés csak lassúbb ütemben érvényesülhet, minthogy a kormány az alkalmazottak létszámát nem újabb elbocsátások, hanem a megüresedő állások betöltésének korlátozása útján akarja csökkenteni. Ha csak a fentebb említett tételeket vesszük számításba, akkor is azt látjuk, hogy a főösszegek között jelentkező ez a különbözet, a részleteket tekintve, jelentékenyen nagyobb megtakarítást képvisel, mint 30*6 millió. Az állami kiadások irányzata 1924 óta állandóan emelkedő volt ; már ennek az emelkedő irányzatnak a megszűntetése is jelentős eredmény. Az állami kiadások csökkentését azonban a kormány még nem tekinti befejezettnek. Az előttünk fekvő költségvetésben jelentkező redukció az első, irányzatánál fogva igen jelentékeny lépés az állami kiadások csökkentése terén és mivel a különböző közigazgatási ágazatokban a racionalizálás munkája remélhetőleg jelentős eredményekre fog vezetni, ami a kiadásoknak további csökkentését fogja lehetővé tenni, a kiadásoknak az 1930/31. évi költségvetésben érvényesülő csökkentését megnyugvással vehetjük tudomásul. Tehetjük ezt annál inkább, mert a költségvetésben előirányzott kiadások között 47*4 millió pengő beruházási kiadás van előirányozva, ami —- a beruházások gazdaságos voltából indulva ki — tőkebefektetést jelent. A gazdaságos beruházásokat nem tekinthetjük azonos jellegűeknek a folyó állami kiadásokkal, mert azok az állami vagyonnak hasonló értékű növekedését jelentik, ami a jövőre nézve a kiadások csökkentését vagy legalább is a kiadások emelkedésének meggátlását, esetleg a bevételek emelkedését vonja maga után. Akkor járunk el tehát helyesen a költségvetési mérleg megvizsgálásánál, ha a beruházási kiadásoknak ezt a terFelsőMzi iromány. 1927—1932. XIL kötet. • 65
