Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.

Irományszámok - 1927-392

392. szám. 31 (12) Napirend előtti felszólalásra az elnök adhat engedélyt. Ha az elnök a felszólalást nem engedélyezi, a felszólalást a közgyűlés a napirend letárgyalása után megengedheti. Személyes kérdésben, valamint az ügyrendhez való felszólalásra ugyancsak az elnök adhat engedélyt ; az, akinek az elnök az engedélyt nem adta meg, a napirend letárgyalása után ezen a címen felszólalhat. Arra, hogy a szónok a tárgytól eltérhessen, az elnök indítványára a közgyűlés adhat engedélyt. (13) A törvényhatósági bizottság közgyűlése, ha valamely jogszabály kifejezetten máskép nem rendelkezik, egyszerű szótöbbséggel határoz. (14) A határozatot, ha arra szükség van, szavazással kell megállapítani. A szavazást el kell rendelni, ha azt valamely jogszabály kifejezetten előírja, vagy ha azt az elnök, vagy legalább tíz jelenlévő bizottsági tag kívánja. (15) A szavazás felállással és ülvemaradással történik. Névszerint kell szavazni olyan kérdésben, amely új adók megállapítására, a meglevő adók emelésére vagy mérséklésére, vagy a 42. §. (1) bekezdésének n) pontjában felsorolt ügyekre vonatkozik, továbbá ha a névszerinti szavazást valamely jogszabály kifejezetten rendeli, vagy ha legalább negyven jelenlévő bizottsági tag írásban kéri. (iß) A szavazás személyi ügyekben (választási, fegyelmi ügyekben stb.) titkos. (17) Szavazás elôW a kérdés feltevéséhez legfeljebb két bizottsági tag szólhat, egy-egy felszólalás öt percnél tovább nem tarthat. (is) Az elnök nem szavazhat, azonban szavazategyenlőség esetében dönteni köteles. Titkos szavazás esetében az elnök nem dönthet ; ha ilyenkor a szavazatok egyenlően oszlanak meg, a legközelebbi ülésen új szavazást kell elrendelni. Ha az eredmény akkor is ugyanaz volna, a határozatot sorshúzással kell megállapítani. (19) Ha az elnök bármilyen címen tagja a törvényhatósági bizottságnak, abban az ügyben, amelynek tárgyalása során elnökölt, szavazati jogát nem gyakorolhat] a. 37. §. Érdekeltség. (1) Senki sem vehet részt a tárgyalásban és a határozathozatalban, ha olyan ügyről van szó, amelyben közvetlenül vagy hozzátartozói (1886:XXI. t.-c. 78. §.) útján közvetve, mint magánszemély is, anyagilag érdekelve van. Ez a rendelkezés a törvényhatósági tanácsnak és a törvényhatósági bizottság által alakított valamennyi bizottságnak, választmánynak vagy küldöttségnek tagjaira is kiterjed. (2) Az érdekeltség kérdését az elnök vagy bármely bizottsági tag felvetheti. Az érdekeltség kérdésében — az elnök vagy bármely bizottsági tag indítványára, az érdekeltnek állított bizottsági tag és a tiszti főügyész meghallgatása után — hozzászólás nélkül, egyszerű szavazással a közgyűlés, illetőleg a törvényhatósági tanács, választmány, vagy küldöttség dönt. A döntést csak a határozat érdeme ellen előterjesztett jogorvoslatban lehet megtámadni. Ha a jogorvoslat elbírálása a miniszter hatáskörébe tartozik, az érdekeltség kérdésében a miniszter végérvényesen dönt. (3) A fellebbviteli hatóság az érdekeltséget a jogorvoslat elintézése során akkor is megállapíthatja, ha azt nem vetették fel. 38. §. Széksértés és rendzavarás. (1) Az a törvényhatósági bizottsági tag, aki az állam vagy a társadalom rendje ellen izgató, a nemzeti érzést vagy a vallási meggyőződést sértő kifejezést használ, aki a tanácskozás méltósága ellen vét, vagy a közgyűlés egyes pártjait vagy tagjait, vagy a közgyűlésen kívül álló személyeket sértő kifejezéssel illet, vagy bármilyen módon sér^, és a sértést az elnök figyel-