Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.
Irományszámok - 1927-392
392. szám. 99 részében röviden rámutat a kerületi előljáró hatáskörére és felhatalmazza a belügyminisztert, hogy ezt a hatáskört három év alatt az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg rendelettel szabályozza. Erre a rendelkezésre azért volt szükség, hogy a kerületi előljáró hatáskörét, amelyet terjedelménél fogva törvénybe beilleszteni nem volna célszerű, a belügyminiszter alapos megvitatás és megfontolás után úgy állapíthassa meg, hogy az az egészséges munkamegosztás elveinek és a jogkereső közönség érdekeinek egyaránt megfeleljen. Az 54. §-hoz. Ez a §. jogot ad a polgármesternek arra, hogy az egyes kerületek hivatali tennivalóinak ellátásához szükséges személyzetet beoszthassa és egyik kerületből a másikba bárkit bármikor áthelyezhessen. Ez a rendelkezés a polgármester vezető hatásköréből folyik és indokolásra nem szorul. Az 55. §-hoz. A kerületi előljáró ügykörének terjedelme szükségessé teszi, hogy legyen neki helyettese, akire egyes ügyekben az intézkedés jogát a személyes felelősség érintetlensége mellett átruházhatja. Erről rendelkeznek e §-nak (i) és (2) bekezdései, amelyek szerint a kerületi előljáró helyettesét a polgármester jelöli ki. A korszerű haladás megkívánja, hogy a közigazgatási eljárásban ne tartsuk meg ridegen azokat a határokat, amelyeket a területszerinti illetékesség megszab. Ha azt látjuk, hogy az ügyeknek bizonyos csoportját az azonos hatáskört gyakorló hatóságok közül egyesek egymagukban gyorsabban vagy könnyebben, illetőleg szabatosabban intézhetik, mintha az illető ügyeket az azonos hatáskörű hatóságok mindegyike külön-külön tárgyalja : akkor habozás nélkül át kell lépni azt a határt, amelyet a területi illetékesség megszab és oda kell összpontosítani az illető ügyeket, ahol azokat legcélszerűbben intézhetik el. Ebből a gondolatból indul ki a (3) bekezdés, amely lehetővé teszi, hogy a polgármester az azonos természetű ügyeknek egyes csoportjait egy vagy több kerületi elöljáró kizárólagos illetékességi körébe utalhatja. A közigazgatásnak, amely a mindennapi életviszonyokkal foglalkozik, a dolog természeténél fogva a lehető legközelebb kell állania az élethez. Ebből indul ki a (4) bekezdés, amely lehetővé teszi, hogy egyes kerületeken belül kisebb körzeteket alakíthasson a törvényhatósági bizottság a végből, hogy a kerület ügyeinek intézését és a közönségnek a kerületi hatósággal való érintkezését megkönnyítse. A törvényjavaslat megtartja a kerületi választmányt, amelynek megalakításáról a (e) bekezdés intézkedik. A közigazgatás rendjét szolgálja a (?) bekezdés is, amely a kerületi közigazgatás egyöntetűsége érdekében kimondja, hogy a kerületi elöljárók és tisztviselők eljárását a polgármester szolgálati utasításban szabályozza. E §-nak egyéb rendelkezései indokolást nem kívánnak. Az 56. §-hoz. Ez a §. az 1893 : XXXIII. t.-c. 22. §-ának a kerületi városbíróra vonatkozó rendelkezéseit azzal egészíti ki, hogy kerületi városbíróvá és annak helyettesévé csak azt lehet kinevezni, akiknek a bírákra és ügyvédekre megállapított elméleti képesítése van. Ez a kiegészítés véleményem szerint nem mellőzhető, mert a kerületi városbíró feladatkörét eredményesen csak úgy láthatja el, ha megfelelő jogi felkészültséggel rendelkezik. E mellett azonban szükségesnek tartottam megállapítani azt, hogy a kerületi városbíró ügyvédi gyakorlatot nem folytathat, mert — eltekintve attól, hogy ezt a két tevékenységet összeférhetetlennek tartom — kétségtelen, hogy az ügyvédi gyakorlatot folytató kerületi városbíró feladatkörét lelkiismeretesen már csak azért sem láthatná el, mert ügyvédi tevékenysége abban meggátolná. Mindezekre való tekintettel indokoltnak tartom 13»
