Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.

Irományszámok - 1927-392

392. szám. 95 későbbi törvény utal a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe, szintén idetartoznak ; ellenben azokban az ügyekben, amelyeket korábbi törvények vagy általában a törvényhatóságra, vagy a törvényhatósági bizottság közgyűlésére bíztak, de amelyek nem tartoznak a felsorolt ügyek közé, jövőre az intézőbizottság hatáskörébe fognak tartozrn A 43. §-hoz. A javaslat e §-a érintetlenül kívánja hagyni a székesfőváros politikai jogkörét úgy, amint eat az 1872 : XXXVI. t.-c. 2. §-ának c) pontja megállapította. A politikai jogkör ugyanis vármegyei törvényhatóságaink lényével annyira össze van forrva, hogy a vármegyék történeti fejlődését hagynók figyelmen kívül ós hagyományaikat mellőznők, ha azokat politikai jogkörüktől megfosztani akarnók. A politikai jogkör átszállott aztán a városi törvényhatóságokra és így Budapest székesfővárosra is, amely jogkört teljes mértékben tiszteletben kívánja tartani a törvényjavaslat is. A 44. §-hoz< A szabályrendelet az önkormányzati testületnek önalkotta jogszabálya, amelyhez a szabályozott ügyek elintézésénél igazodnia kell. Ebből kétségtelen, hogy a szabályrendelet-alkotási jog az önkormányzati testületeknek egyik legfontosabb joguk, valamint az is, hogy az csak saját közigazgatásuk körébe eső közügyekre, a saját belügyeire terjedhet ki. Ez alól az általános szabály alól a törvény tesz ugyan néha kivételt és egyes magánjogi kérdések szabályozását is a szabályrendeleti jogkörbe utalja, például az 1912 : LIV. t.-c. 102. §-a a lakbérleti ügyek szabályozását ; az ilyen kivételek jogalapja azonban mindig az illető törvényes rendelkezésen nyugszik és az általános szabály hatályát csak még jobban megerősíti. Az önkormányzati testület közigazgatási körébe eső közügyek közül csak azok vannak a szabályrendeleti szabályozás köréből kizárva, amelyeket törvény, vagy miniszteri rendelet szabályoz, vagy amelyek ilyen, rendezésnek fenntartattak ; ezek tehát akkor is, ha azokat törvény vagy rendelet még nem is szabályozza. Amely kérdést törvény szabályoz, arra — természetesen — nem lehet többé szabályrendeletet alkotni még akkor sem, ha korábban, tudniillik a törvény meghozatala előtt azt tényleg szabályrendelet szabályozta volna. Ez abból következik, hogy a szabályrendeletalkotás is egyik része az önkormányzati jogkörnek, amelyet a törvényhozás szűkebbre is szoríthat, tehát azt olyan esetekre is kizárhatja, amelyek korábban a szabályrendeleti szabályozás körébe tartoztak. Másként áll az a miniszteri rendelet tekintetében. Kétségtelen, hogy ha valamely ügy szabályozását a törvény kifejezetten a miniszter vagy a minisztérium rendeleti jogkörébe utalja, annak az ügynek a szabályozása a szabályrendeleti szabályozás köréből ki van rekesztve. Ha azonban ilyen törvényes rendelkezés nincs, akkor az önkormányzati testület kétségkívül jogosult a közigazgatási jogkörébe tartozó közérdekű ügynek szabályrendelettel való szabályozására. Ha tehát ilyen ügyben akarna a miniszter rendeleti úton intézkedni, sértené az önkormányzati testület autonómiáját és rendelete nem volna hatályos. Tehát a miniszteri rendelet csak olyan kérdésekben érvényesülhet a szabályrendelettel szemben, amely kérdéseknek szabályozása ki van véve a szabályrendeleti szabályozás aló] és a miniszter rendeleti jogkörébe tartozik. Mindezekből világlik ki a (2) bekezdésben foglalt annak a rendelkezésnek a valódi értelme is, hogy a szabályrendelet törvénnyel, országos szokásjoggal — amely a törvénnyel egyenlő erejű — és miniszteri rendelettel nem ellenkezhetik. Ez a rendelkezés pedig szükségszerű