Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

58 351. szám. kft.-nál 95.000 pengő értékű apportként egy zseniális ötlet szerepelhessen, ez egyenesen megtévesztő hatással volna a társasággal jogviszonyba lépő és tisztán a társaság vagyonára utalt hitelezőkre. A második garanciát a 18. §. 1. bek. a szükséges öninformáció megkövetelésében látja. A társasági szerződésben világosan meg kell jelölni a nempénzbeli betét tárgyát és a társasági szerződésnek ezt a megállapítását be kell vezetni a 12. §. 4. pontja értelmében a cégjegyzékbe és közzé kell tenni. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik azt, hogy a nyilvános ellenőrzés is érvényesülhessen az apportbehozás komolyságát illetően. A harmadik biztosíték azt a gondolatot értékesíti, amelyet az 1924. július 4-iki osztrák novella valósított meg. Ez a gondolat intézményesen ki akarja zárni azt a lehetőséget, hogy a társaság törzstőkéje teljesen vagy túlnyomó részben nempénzbeli betétből álljon. Szabály az, hogy a törzstőkének legalább 30%-át készpénzzel kell biztosítani és befizetni, de nem lehet a készpénzzel biztosítandó összeg 10.000 pengőnél kisebb. E szabály alól kivételt a 3.) pont második mondatában annyiban lehetett tenni, amennyiben a szabály kijátszása ki van zárva. A 18. §. 2. bek. az apportőr magánjogi felelősségének a megállapításával igyekszik a nempénzbeli betét komolyságának újabb biztosítékát megteremteni. Ez alól a felelősség alól mentesül az apportőr, ha a nempénzbeli betét értékelésének helyességét a társaság bejegyzése előtt bírói könyvszakértő írásbeli véleménye igazolja. Ez a rendelkezés enyhébb formában értékesíti a német Kt.-nek azt a részvényjogi szabályát, amely az apportalapítás érvényességéhez minden esetben könyvszakértő közreműködését követeli meg. Fokozódik ez a felelősség és nem csupán az apportőrt, hanem valamennyi közreműködőt terheli, ha a nempénzbeli betétet avalódi értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal vagy az alakuláskor csalárdul jártak el (11. §.). Ezt az eljárást különben a Tj. 111. §. 6. pontja kereskedelmi vétségnek minősíti. A Tj. 8. §-ának 2. bekezdése, 17. §-ának 3. bekezdése és 78. §-ának 1. bekezdése kétséget kizáró módon eldöntik azt a német jogban vitás kérdést, hogy mikor és milyen mértékben kell a nempénzbeli betétet a társaságnak beszolgáltatni. 8. Az Általános Indokolás részletesen foglalkozott a tagmaximum és a tagminimum kérdésével. A 16. §. abban a tekintetben világos álláspontot foglal el, hogy megtiltja az egytagú korlátolt felelősségű társaság működését, amely velejében nem más, mint korlátolt felelősségű egyéni cég. Ennek a tilalomnak megszegése általában az egytagú társaság bírói feloszlatásával jár. Módot nyújt azonban a 16. §. 2. bekezdés arra, hogy az egytag elkerülje a bírói feloszlatást. Hogy a Tj. miért ejtette el az angol Private Companynál ismeretes tagmaximum megállapítását, arra az Általános Indokolás mutat reá. (IV. ad. 2.) 9. A 17. §. a törzstőke minimumát 10.000 pengőben, a törzsbetét minimumát pedig ezer pengőben állapítja meg, egyrészről meg akarván akadályozni azt, hogy jelentéktelen és kellő megalapozottsággal nem rendelkező kft.-ok árasszák el a •gazdasági életet, másrészről biztosítani akarva a tagoknak a társaságban való jelentősebb érdekeltségét. Azokat az óhajokat, amelyek a minimum jelentős felemelését (30.000, 500; 150.000, 1.000 pengő) tartották indokoltnak, a Tj. nem tudja méltányolni. A Tj. a kft. forma megteremtésével nemcsak a nagy vállalkozásnak, hanem a közép- és kisebb vállalkozásnak is kívánta a korlátolt felelősség kiváltságát biztosítani és ebbeli törekvésében számolt azokkal a nehéz gazdasági viszonyokkal, amelyek között ez az új társasági forma nálunk behozatalt nyer. Ha Németország 20.000 márkáról leszállította a törzstőke minimumát 5.000 márkára (és csupán az 1926. július 1-je után alapítandó kft.-nál tért vissza ismét a 20.000 RM.-ra), akkor mi sem emelhetjük fel a 10.000 pengős minimumot magasabb összegre.