Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-362

362. szám.- 179 cselekmény miatt három évnél nem rövidebb tartamú fegyház- vagy börtönbüntetést kell megállapítani, még pedig fegyházbüntetést csak akkor, ha a bűncselekményt ez a törvény ama különös ismertető] elek hiányában, amelyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, fegyházzal sújtja. V. Fejezet. A részesség. 34. §. A tettes és a részes felelősségére vonatkozó általános rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a cselekményt sajtó útján követték el. 35. §. Aki mást katonai bűntett vagy katonai vétség elkövetésére szándékosan reábírni törekszik, ha törekvése sikertelen maradt és a törvény mást nem rendel, a kísérlet szabályai szerint büntetendő. 36. §. A részességre vonatkozó általános rendelkezéseket azokkal szemben is alkalmazni kell, akik valamely katonai bűncselekménynek személyes viszonyaiknál fogva tettesei nem lehetnek. Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást, ha maga a tettes a katonai bűnvádi perrendtartás 16. §-ának 2. bekezdése értelmében a katonai büntetőbíráskodás alól időközben kilépett. VI. Fejezet. Szándék és gondatlanság. 37. §. Katonai bűntett vagy katonai vétség rendszerint csak szándékosan elkövetett cselekmény lehet, kivéve, ha a törvény a gondatlanságból elkövetett cselekményt is bünteti. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró, súlyosító vagy enyhítő okok. 38. §. Nem számítható be a cselekmény : 1. annak, aki azt elöljárójának vagy felettes hatóságának szolgálati parancsa folytán abban a meggyőződésben követi el,- hogy arra kötelezve van ; 2. annak, aki azt hivatásának szabályszerű gyakorlása közben kötelességszerűen követi el ; 3. annak a katonai egyenruhát viselő tisztnek (tisztjelöltnek), aki a becsülete ellen más személy jelenlétében intézett jogtalan támadás folytatásának megakadályozása céljából az őt megillető fegyvert azonnal használja, feltéve, hogy ezt a célt másként nem érhette el és hogy a fegyver használatában az elkerülhetetlen szükségesség határát nem lépte át. 39. §. Az 1908 : XXXVI. törvénycikknek a fiatalkorúakra vonatkozó 15—33. §-ai, továbbá a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913 : VII. törvénycikk helyett a katonai büntetőbíráskodásban az alábbi 40—49., 59. és 64. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. 40. §. Az ellen, aki a cselekmény elkövetésekor életének tizenkettedik évét meg nem haladta (gyermek), sem vád nem emelhető, sem bűnvádi eljárás nem indítható. 41. §. Az, aki a cselekmény elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyolcadik évét még be nem töltötte (fiatalkorú), ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsege nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem vonható. 42. §. A gyermeket (40. ' §.) és a büntetőjogilag felelősségre nem vonható fiatalkorút (41. §.) további illetékes eljárás végett a fiatalkorúak legközelebbi bíróságának át kell adni. 43. §. Az ellen a fiatalkorú (41. §,) ellen, akinek a cselekmény elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt, büntetést kell alkalmazni. A büntetést a törvény szerint halállal, fegyházzal vagy börtönnel büntetendő cselekmény miatt fogházban, más büntetéssel büntetendő cselekmény miatt a törvényben meghatározott büntetési nemben kell megállapítani. A fogházbüntetés legrövidebb tartama tizenöt nap, leghosszabb tartama : ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor tizenötödik évét betöltötte és cselekményére a törvény halálbüntetést vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést állapít meg, tizenöt év ; ha a fiatalkorú a cselekmény elköve23*