Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-354

132 ' 354, szám. műveik közterületen, illetőleg bizonyos napokon vásártérül szolgáló területen menetrendszerűen hosszabb ideig állomásoznak, feltéve, hogy magáról a gépjáróműről eladás nem történik. Más megítélés alá esik természetesen, ha a váróhelyiségek és egyéb létesítmények céljára közterületeknek a vállalat által állandóan és kizárólagosan igénybevétele szükséges. E' szakasz továbbá hangsúlyozza, hogy a közútnak a közlekedésre szolgáló koronáját váróhelyiség stb. céljára igénybe venni nem szabad. Olyan kivételes esetben, amidőn más megoldás nem lehetséges, vagy a közút szélessége a két vagy több irányú közlekedést elválasztó sziget alkotását és a váróhelyiségnek ezen való elhelyezését megengedi, sőt egyenesen szükségessé teszi, ehhez a kereskedelemügyi miniszter előzetes jóváhagyását kell kikérni. A 21. §-hoz. Ez a szakasz az engedély oszthatatlanságát és elidegeníthetetlenségét azon az alapon mondja ki, hogy az személyre szóló jogosítvány. Mint ilyennek minden alakban való átruházásához a hatóság engedélye szükséges, már csak azért is, hogy a vele való üzérkedés meggátoltassék. Mindazonáltal a tervezet az életben maradt házastárs és a törvényes leszármazottak javára méltányosságból és mert ez esetben az említett aggály fenn nem forog, kivételt statuált, kimondván, hogy az üzem folytatásának joga ezekre új engedélyezés nélkül száll át. A 22. §-hoz. Az engedélyező hatóság az engedély kiadásáért díjat szedhet, melynek mértékét rendelet fogja megállapítani. A javaslat megtiltja, hogy az engedély kiadása fejében az engedélyező hatóság a vállalat jövedelmében való részesedést, vagy az ingyenes háramlást kiköthesse. Amidőn ugyanis a törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek módjukban áll, hogy a vállalkozásban maguk is részt vegyenek, méltánytalan, hogy hatósági jogaikat kockázat nélküli jövedelemszerzésre használják és e mellett a vállalat feletti ellenőrzést gyakorolják. A 23. §-hoz. A rendszeres járat létesítésére adott engedélyt bármikor vissza lehet vonni, ha a járat útvonalán közforgalmi szempontból magasabb rendű közlekedés, vagyis közforgalmú vasút létesül. Ebből azonban a korábbi jogosultak sérelme nem származhatik, mert az engedély megvonása csakis teljes kártérítés mellett történhetik. A 24. §-hoz. E szakasz az engedély megvonását parancsolóan írja elő, ha oly tény állapíttatik meg, mely az engedély kiadásának is akadálya lett volna, illetőleg olyan esetekben, amidőn a megvonást a közérdeket szolgáló legfontosabb kötelezettségek megszegése indokolja. A 25. §-hoz. A közhasználatú gépjáróművállalatok ezidőszerint úgyszólván kizárólag rendészeti szempontból állanak hatósági felügyelet alatt. A gépjáróműközlekedés által az egyéb közlekedési berendezéseknek okozott verseny, az ezek közötti helyes munkamegosztás, illetőleg ezek-összeműködésének biztosítása azonban a hatóságokat a közrend biztosításán felül különleges feladatok elé állítja. Sem az államrendőrségtől, sem az általános közigazgatási hatóságoktól személyzetük előképzettségének, valamint működési körüknek másnemű volta miatt nem követelhető, hogy akár a gazdasági viszonyok«fejlodését, akár a forgalmi igények alakulását, vagy ezek kielégítésének a technika haladása folytán felmerülő új megoldási lehetőségeit a kívánatos mértékben figyelemmel kísérjék. A vasúti, a vízi és légiközlekedés ügye, az útügyi igazgatás, a gépjáróművek műszaki ellenőrzése, maguknak a közhasználatú gépjárómű vállalat oknak engedélyezése és igazgatása a kereskedelemügyi miniszter ügykörébe tartozik. Ennek a feladata egyúttal, hogy a közhasználatú gép járómű vállalat okát a közlekedésügy egyetemes rendjébe beillessze. Kézenfekvő tehát, hogy a kereskedelemügyi miniszter a reá-