Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-354
124 354. szám. is beállíthasson, de csak addig, amíg ott másvalaki rendszeres árufuvarozási, illetőleg rendszeres társaskocsi járat létesítésére nem vállalkozik. A 7. §-hoz. E szakasz azokat a személyi okokat sorolja fel, amelyek fennforgása esetén természetes személy engedélyt nem kaphat, illetőleg a javaslat körébe tartozó vállalatnál sem igazgatósági, sem felügyelőbizottsági tag, továbbá üzletvezető sem lehet. Közhasználatú gép járó mű vállalat létesítésére természetes személy nemre való tekintet nélkül kaphat engedélyt, ennélfogva az engedélyes nő is lehet. Az illető személynek azonban nagykorúnak kell lennie, azaz ily vállalkozást kiskorúak még akkor sem űzhetnek, ha 18-ik életévüket betöltötték és atyjuk vagy gyámjuk a vállalkozásba beleegyezett, illetőleg, a gyámhatóság jóváhagyását adta. Külföldi honos közhasználatú gépjáróművállalatra engedélyt szintén kaphat. Minthogy azonban a törvény a közhasználatú gépjáró mű vállalatokat az ipartörvény hatálya alól. kiveszi, az immár nem iparengedély, hanem kiváltság jellegű engedély megadása a kereskedelmi szerződésekben a külföldi honosok iparűzésére foglalt megállapodásoktól függetlenül a hatóságnak teljes diszkretionárius joga. Jogi személy közhasználatú gépjárómű-vállalat engedélyese szintén lehet, de csak abban az esetben, ha a törvényben megállapított feltételeket az üzletvezetésre jogosított személyben a 17. §-nak megfelelően igazolják. A 8. §-hoz. Az engedély a beruházások nagyságához mért időre, de legfeljebb 6 évre adható. Az 1922 : XII. törvénycikk, mint általában az iparengedélynek, úgy a gépjárómű vállal at érvénye tekintetében sem állapított meg határidőt. Mégis időbeli korlátozás nélkül csak kevés engedély adatott ki, mert hamarosan kitűnt, hogy kevésbbé tőkeerős vállalatokat vagy egyáltalában nem szabad engedély ezni, vagy pedig számolni kell azzal, hogy a később jelentkező jobban megalapozott vállalatok többé nem fognak működési teret találni. Már 1925-től fogva 5 évre szóló engedély kiadása vétetett gyakorlatba. Az engedély tartama túl hosszú időre nem terjedhet, nehogy a hatóság az időközben jelentkező közérdekű kívánalmak érvényesítése lehetőségétől megfosztassák. Az engedély tartamának megállapításánál azt is figyelembe kell majd venni, ha a közvetlenül érdekelt vasúti és hajózási vállalat, a m. kir. posta, az ezek valamelyike által fenntartott, vagy túlnyomó részesedésével működő vállalat az engedélyezési eljárás folyamán vagy egyébként azt a szándékát jelenti be, hogy a jelzett útvonalon a közeljövőben maga hajlandó járatot berendezni. A szakasz utolsó bekezdése értelmében közhatóságok és a m. kir. posta részére az engedély meghatározatlan időre is kiadható. A svájci 1916. évi február hó 8-i Kraftwagenverordnung 6. §-a értelmében az engedély, ha különös okok más határidő megállapítását nem indokolják, rendszerint 10 évre adatik. Olaszországban az 1923. évi 705. számú királyi rendelet értelmében a kerületi vasúti felügyelőségek hat hónapra szóló ideiglenes engedélyt adhatnak és azt a közmunkaügyi miniszter ellenkező intézkedésének esetét ldvéve, saját hatáskörükben mindenkor ugyanilyen időre meghosszabbíthatják. A végleges engedély, amely legtöbbször az állam pénzbeli támogatásával van egybekötve, legfeljebb 9 évre adható. Franciaországban az 1923. évi augusztus 21-iki törvény értelmében a rendszeres járatoknak adható állami támogatás szintén 10 évre van megállapítva. Belgiumban az engedély legfeljebb 30 évre adható, a helyiérdekű vasutak elsőbbségi jogon nyert engedélyének érvénye pedig legfeljebb 10 év. A 9. §-hoz. Az engedélyezési eljárás, az engedély alakja, az engedélyben foglalt kikötések kiegészítésének módja tekintetében az idők folyamán bizonyára újítások szüksége fog felmerülni. A javaslat tehát a kereskedelemügyi miniszternek felhatalmazást ad, hogy a törvény korlátai között rendeletileg intézkedhessek.
