Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-350
4 350. szám. A törvényjavaslat egyes rendelkezéseire vonatkozólag a következőket kívánom előadni : Az 1. §. külön indokolást nem kíván. A 2. §. azt határozza meg, hogy a nyugdíjintézetnek kik a tagjai. E szerint tagok : a kir. közjegyzők valamennyien, a közjegyző jelöltek közül ellenben magánál a törvénynél fogva csak azok lennének tagok, akik a közjegyzőjelölti működést életük negyvenötödik évének betöltése előtt kezdették meg és e mellett helyettesi jogosultsággal is bírnak. A helyettesi jogosultsággal bíró azoknak a közjegyzőjélőiteknek az ellátása, akik életük negyvenötödik évének betöltése után kezdik a közjegyzőség terén működésüket, a nyugdíjintézetet aránytalanul megterhelné és ezzel anyagi életképességét kétségessé tenné. A helyettesi jogosultsággal nem bíró jelöltek nagy része pedig nem állandóan működik a közjegyzői munkakörben és így nem volna indokolt őket a nyugdíjintézet kötelékébe bekényszeríteni. Minthogy azonban szórványosan vannak olyan közjegyzőjelöltek is, akik bár helyettesi jogosultságot nem szereznek, a közjegyzőség terén élethivatásként kívánnak működni, lehetővé kívánom tenni, hogy önként a helyettesi jogosultsággal nem bíró jelölt is beléphessen az intézetbe, ha életének negyvenötödik évét még nem töltötte be. Természetes, hogy ez a rendelkezés nem érinti az 1928 : XL. t.-c. 17. §-ában (1. bekezdés 5. pont) foglalt azt a rendelkezést, hogy a közjegyzőjelöltek az ott megjelölt intézetnél önként biztosíthatják magukat Öregségük és rokkantságuk esetére. A §. utolsó bekezdése alapján főleg nyugdíjas közszolgálati alkalmazottnak a biztosítás kötelezettsége alól való kivételét tervezem. A 3. §. a nyugdíjra jogosító működési időt határozza meg, mégpedig közjegyzőknél és helyettesi jogosultsággal bíró közjegyző jelölteknél tíz évben, más közjegyző jelölteknél húsz évben. A helyettesi jogosultsággal nem bíró közjegyzőjelöltek tehát csak hosszabb idő múlva szerzik meg a nyugdíjjogosultságot, mint a közjegyzők és ha helyettesek, de ez a megszorítás elkerülhetetlennek látszik, mert az ő ellátásuk a nyugdíjintézetre előreláthatólag még így is súlyos terhet fog róni, ilyen megszorítás nélkül pedig ez a teher az intézet életképességét fenyegetné. A nyugdíjon kívül az intézet fizetőképességéhez képest más szolgáltatásokat is nyújthat tagjainak és hátramaradottaiknak ; az erre alapot adó működési időt azonban törvényben meghatározni nem volna kívánatos, mert az intézet anyagi helyzetét pontosan előre látni nem lehet, ezeknek a szolgáltatásoknak a feltételeit pedig úgy kell majd megállapítani és a szabályozást esetleg időnkint úgy kell megváltoztatni, hogy ez az intézet anyagi helyzetéhez simuljon. A4. §. a tagok járulékfizetési kötelezettségét mondja ki. A közjegyzői kar a nyugdíjintézetet saját erejéből akarja megvalósítani, az állam anyagi támogatására nem számít, az intézet jövedelme tehát — esetleges önkéntes adományokon felül — főleg a tagok járulékaiból fog állani. Az 5. §., amely szerint az intézetnek az elnök a törvényes képviselője, indokolásra nem szorul. A 6. §. a szükséges fegyelmi rendelkezéseket tartalmazza. A 7. §. első bekezdésének indokait már az általános indokolásban előadtam. A 7. §. utolsó bekezdésében arra kérek felhatalmazást, hogy rendelettel olyan átmeneti rendelkezéseket is tehessek, amelyek a törvény rendelkezéseitől eltérnek. E felhatalmazás alapján módom lenne például nyugdíjjogosultságot adni olyan közjegyzőnek és közjegyző jelölteknek, akik az új intézet tagjai már nem lehettek, mert közjegyzői működésük rövidebb idővel a törvény életbelépése előtt megszűnt, valamint az ilyen közjegyzők és közjegyző jelöltek hozzátartozóinak is. Módom *
