Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-354

102 354. szám. rendelkezése ellenére más vállalatnak, vagy vállalatoknak, vagy rendszeres vegyesfuvarozási járat létesítésére is adhat engedélyt, ha az engedélyes a közérdekű igényeket ki nem elégíti és üzemét hivatalos felszólítás ellenére záros határidőn belül a forgalmi igényeknek megfelelően ki nem terjeszti A kizárólagossági jog megszüntetése ügyében a kereskedelemügyi miniszter a bírói út kizárásával és pedig a közigazgatási önkormányzati testületek vállalatait illetőleg a belügyminiszterrel egyetértően végső fokon határoz. 20. §. Az esetenkint fuvarozást üző vállalatokat (2. §. 1. b), 2. b) és 3, b) pontja), amelyek üzeme egy város vagy község belterületén túl terjed, a kereskedelemügyi miniszter akként korlátozhatja, hogy azok a fuvarozást csak bizonyos körzetben, esetleg azon belül is közforgalmú vasút, vagy rendszeres hajójárat, vagy gépjáróművel űzött rendszeres járat útvonalától csak meghatározott távolságban és irányban folytathatják. 21. §. A társaskocsi, áru- vagy vegyesfuvarozási vállalat rendszeres járatának (2. §. 1. a), 2. a) és 3. a) pontja) valamely útszakaszon, továbbá valamely város vagy község belterületén való átvezetését, avagy valamely város vagy község belterületére való bevezetését nem akadályozhatja az, hogy más közforgalmú vasúti vagy gépjáróművállalatnak az átszelt útvonal forgalmára, illetőleg a kérdéses város vagy község belterületén a forgalom lebonyolítására korábban kapott engedélye, vagy korábban biztosított területhasználati joga van. Az előző bekezdés alapján történő engedélyezésből kifolyóan a korábban létesült közlekedési vállalat kártérítési igényt nem támaszthat. A korábban létesült vállalat érdekeit, illetőleg jogait azonban a 19. §. rendelkezéseinek megfelelő védelemben kell részesíteni és a kiadandó engedélyben erre alkalmas korlátozó kikötéseket kell tenni. Áz engedélyezett közhasználatú gépjáróművállalat állomásjelző tábláinak közterületeken, házakon, kerítéseken, ezek állagának és használhatóságának sérelme nélkül, hatósági engedély alapján való elhelyezését az érdekeltek túrni kötelesek. Ezért ellenértéket követelni nem lehet. Ha a vállalat egyéb létesítményeinek (váróhelyiségek, várócsarnokok, kitérők stb.) céljára, vagy járóműveinek állomáshelyéül városok és községek utcáinak, tereinek és közterületeinek igénybevétele szükséges, az ebből támadó minden vitás kérdést végső fokon a belügyminiszter dönti el. Az 1890 : I. törvénycikkben meghatározott közutak, vagy ezek átkelési szakaszainak igénybevételéből támadt vitás kérdéseket végső fokon a kereskedelemügyi miniszter, szükséghez képest a belügyminiszter meghallgatásával dönti el. A közutak útkoronáit ennek a §-nak negyedik bekezdésében meghatározott célokra igénybevenni csak a kereskedelemügyi miniszter engedélyével szabad. 22. §. A közhasználatú gépjáróművállalat létesítésére adott engedély személyre szóló jogosítvány. Ennek folytán az engedélyes ezt a jogosítványt (engedélyt) vagy annak gyakorlását az engedélyező hatóság előzetes hozzájárulása nélkül társulás, bérbeadás, vagy bárminő egyéb módon másra át nem ruházhatja. Az átruházást csak annak javára lehet engedélyezni, aki e törvény értelmében engedélyt kaphat. Az engedélyes halála után az üzemet az életben maradt házastársa saját jogán és amennyiben az engedélyes után törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek, vagy unokák maradtak, egyszersmind ezeknek a jogán és ezek javára is iijabb engedély nélkül folytathatja, köteles azonban az üzem átvételét az engedélyes halálától számított négy hét alatt a hatóságnak bejelenteni és ez alkalommal az ebben a törvényben megállapított mindazokat a kellékeket saját személyében igazolni, amelyeket a tör-