Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-296
66 296. szám. évi egyezményt minél előbb más alapokon épülő újabb megállapodással helyettesítse. Az ily irányú tárgyalások 1928. november havában Budapesten vétettek fel. A lengyel gazdaságpolitikai helyzetet domináló kereskedelempolitikai tárgyalások a Németbirodalommal még mindig befejezetlenek lóvén, a magyar kormány sajnálatára a lengyel kormány még ezúttal sem látott lehetőséget arra, hogy a Magyarország és Lengyelország közötti áruforgalom végleges szabályozására szélesebbkörű kereskedelmi szerződés köttessék. Á tárgyaló delegációk ezért arra szorítkoztak, hogy az 1925. évi egyezményhez fűződő Pót jegyzőkönyv alakjában módosítsák annak leginkább átalakítást igénylő rendelkezéseit s néhány időközben felmerült gazdasági igény kielégítésével azokat kiegészítsék. A Pótjegyzőkönyv legfontosabb újítása az 1925. évi egyezménnyel szemben az, hogy egyes magyar kiviteli áruk számára vámkedvezményeket már nem százalékos csökkentés, hanem állandó vámok alakjában állapít meg, úgyhogy ez áruk tekintetében a jövőben Lengyelország részéről a szerződés tartamára a vámok emelhetők nem lesznek. Ezek a most megállapított vámok 100 kg-kint a következők : zlotykban dollárokban friss halra . . . 17-20 1-93 őrölt paprikára 90-— 10-11 szalámira 50-— 5-62 Látnivaló, hogy az utóbbi két árura nézve lényegesen jobb vámhelyzet biztosíttatott — s ezenfelül állandó vámok mellett — mint 1925-ben, s a friss halakra elért leszállítás is az időközben történt vámemeléseknek körülbelül felét kiküszöböli. Ezenfelül tetemes vámmérsékléseket tartalmaz a Pót jegyzőkönyv — ugyancsak állandó vámok formájában — cirokseprők, szekértengelyek, a hajdúnánási szalmakalapok és síneken való közlekedésre szánt motoros kocsik számára s biztosítja mindenkép a legnagyobb kedvezmény kifogástalan alkalmazását valamennyi magyar keserűvíz számára, amely tekintetben a lengyel gyakorlat megszorító értelmezést követett. Remélhető, hogy ezen megállapodások alapján — melyek kíséretében a még fennálló lengyel beviteli korlátozások tekintetében is ideiglenes rendezés jött létre — a Lengyelországba irányuló kivitelünk szélesebb és biztosabb alapokon fog fejlődhetni, annál is inkább, mert más államokkal folytatott tárgyalásai során a lengyel kormány más áruk vámja tekintetében is kész volt és továbbra is kész az állandó vámok biztosítására áttérni. Biztató a lengyel viszonylatban való kivitelünk jövőjére nézve az is, hogy — noha legutóbb kiadott rendeletekkel a lengyel kormány az eddig vámmentes búzára és rozsra vámot állapított meg s az eddig alacsony vámmal terhelt szalonna és disznózsír vámját tetemesen felemelte — lehetőséget tartott fenn arra nézve, hogy pénzügyminiszteri engedéllyel búza és rozs továbbra is vámmentesen, szalonna és disznózsír pedig továbbra is alacsony vámmal legyen bevihető. A lisztvám kérdésének rendezése, sajnos, a Pót jegyzőkönyv keretében nem sikerült ; a Lengyelországgal kötendő végleges kereskedelmi szerződésnek ez lesz legfontosabb feladata. A magyar vámokból adott engedmények tekintetében a Pót jegyzőkönyv annyiban tér el az 1925. évi egyezménytől, hogy az egy ágú és az egyszer cérnázott többágú pamutfonalaknál, valamint a gyapjúszövetek egyes fajtáinál ez alkalommal leköttettek azok az alacsonyabb vámok, melyek időközben létrejött más kereskedelmi szerződéseinkben már megállapíttattak ; viszont kimaradt a többször cérnázott többágú pamutfonalakra nézve az 1925. évi egyezményben foglalt vámleszállítás. Uj engedményként szerepel magyar részről kötszövött pamutméteráruknál, vasúti kocsi- és mozdony tengely éknél, hídszerkezeteknél és cinkezett vaslemezhordóknál a magyar autonóm vámokat 15—20%-kal csökkentő
