Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-294
294. szám. 41 Kétségtelen azonban az is, hogy az újabb időben tapasztalt és a közel jövőben még várható nagyobb mérvű építkezések egyes városokban újabb városrendezési tervek készítését teszik szükségessé. Ez oknál fogva azon városok polgármestereit, amely városok vármegyei székhelyek, illetőleg amely városok lakossága a 20.000 lelket meghaladja, felszólítottam, hogy amennyiben a városrendezési célokra rendkívüli házadókedvezmények szükségesek, erre vonatkozólag tegyenek javaslatot. A beérkezett javaslatok a szükséges kedvezmények tartama és mérve, sőt még a városfejlesztési szempontok mérlegelése szempontjából is a legnagyobb eltéréseket mutatják. Ezeknek a javaslatoknak kellő elbírálása hosszabb időt vesz igénybe, úgyhogy ezeknek a kedvezményeknek a törvényjavaslatba való beillesztése a javaslatnak benyújtását nagyon hátráltatta volna. Ennek folytán felhatalmazást kérek arra nézve, hogy a vidéki városoknak pontosan megállapítandó területeire városrendezési szempontokból, továbbá a gyógyhelyeknek és üdülőtelepeknek 20—25, nagyon kivételes esetekben pedig 30 évre terjedő rendkívüli házadómentességet engedélyezhessek. Az igényelt, illetőleg még igénylendő rendkívüli házadómenteségeknek az elbírálásánál az összes körülményeknek a figyelembevételével fogok eljárni és az adómentességeket a városoknak csak oly részeire és csak oly mérvben fogom engedélyezni ahol, illetőleg amely mérvben a nagyobb terjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrendezések azt tényleg szükségessé teszik. Rendezett tanácsú városokban általában legfeljebb 20, illetőleg a törvényhatósági joggal felruházott városokban legfeljebb 25 évi adómentességet szándékozok engedélyezni, azt meghaladó mentességet pedig csakis oly nagyobb mérvű városrendezések eseteiben, amelyek másként nem biztosíthatók. A városrendezési munkálatokból kifolyólag a vidéki városoknak engedélyezendő rendkívüli házadómentességeket azokban az esetekben, ahol ez indokolt, szintén a lebontott épület helyére emelt új épület teljes terjedelmére fogom engedélyezni. A községi pótadómentességet azonban a székesfővárostól eltérően, csak azokban az esetekben fogom engedélyezni, ahol azt a város háztartása megengedi. Több vidéki város, így különösen a Budapest környéki városok egyrésze, ahol nagyobb mérvű építkezés történt, a rendkívüli adókedvezmények engedélyezését ahhoz a feltételhez kéri kötni, hogy az a községi pótadóra ne terjesztessék ki. Sőt egyes városok a községi pótadómentességnek azonnali hatálytalanítását, vagy legalább is annak az engedélyezését kérik, hogy szabályrendeletileg a jelenleg pótadómentes házak terhére is vethessenek ki adót. Az új házak építésével ugyanis egyes helyeken teljesen új utcák, városrészek keletkeztek, de minthogy a községi adóztatás szempontjából új adóalanyok nem keletkeztek, az új utcáknak, városrészeknek útburkolattal, járdával, világítással való ellátása, továbbá az új utcák, városrészek keletkezésével járó közigazgatási kiadások lényeges emelése súlyosan terhelik az amúgy is nagy terheket viselő régi adóalanyokat. A pótadómentességnek a jövőben emelendő épületek részére való biztosítása sok helyen a régi házak terheit elviselhetetlen mértékre emelné. Erre való tekintettel a 7. §-ban javaslatot teszek arra nézve is, hogy azok a városok, amelyek az ilyen új utcák nyitásával, illetőleg közművekkel való ellátásával járó költségek fedezésére külön járulékokat nem szednek, hanem azokat saját rendes bevételeikből fedezik, a pótadómentesség tartama alatt is az ily pótadómentes házakra a belés pénzügyminiszter együttes jóváhagyásával szabályrendeletileg adókat vethessnek ki. Ott, ahol ezt a körülmények indokolják, a rendkívüli adómentesség kedvezményét ahhoz a feltételhez óhajtom kötni, hogy a tulajdonosok a közterületek céljaira szükséges területet díjtalanul, esetleg a többieknél nagyobb mérvű adóFelsőházi iromány. 1927—1932. X. kötet 6
