Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.

Irományszámok - 1927-289

289. szám. 11 Melléklet a 289. számú irományhoz. Indokolás „az okirati illetékek alól újabban szükségessé vált mentességekről és kedvezményekről'

4 szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az 1927 : V. t.-c. 38—40. §-a felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy az okirati illetékekre vonatkozó jogszabályokat a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920 : XXXIV. t.-c. rendszerébe összefoglalva, hivatalos összeállításban közzétegye. Az erre vonatkozó előmunkálatok elkészültek. Az összeállítás első tervezete az érdekképviseletekkel közöltetett, s azok észrevételeiket megtették. Részben ezekből-az észrevételekből, részben az újonnan felmerült gazdasági jelenségekből azonban kiderült, hogy — bár az idézett felhatalmazás a pénzügyminiszternek elég széles jogkört biztosított — mégis egyes viszonylatokban nem lehet rendeleti úton szabályozni az illeték kérdését úgy, hogy az a jogosan támasztott igényeket kielégítse. Ezért terjesztem elő ezt a javaslatot, amely az alább egyenként ismertetett jogviszonyokban a mai szabályok szerint járó illetékek mérséklését célozza. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A részvény összevonásokat az infláció viszonyaiból való kibontakozás tette szükségessé. A vállalati mérlegek felértékelésére vonatkozó rendel kezesek ezt a kérdést részletesen szabályozták is és erre nézve a felértékelés végre hajtása körében a rendesnél nagyobb szabadságot engedtek és illetékmentességet is biztosítottak a vállalatoknak. Minthogy azonban a felértékelési rendelet a legkisebb rész vénynévértéket általában 10 pengőre tette és kivételes esetekben ennél kisebb névértéket is megengedett, számos vállalat utóbb azt tapasztalta, hogy a felértékelés alkalmával túlalacsony rész vénynévértéket választott, s hogy újabb részvényösszevonással még mindig igen jelentős kezelési előnyöket és ebből folyóan jelentős megtakarításokat érhet el. Minthogy ezek az utólagos részvényösszevonások voltaképen még a felértékelés folytatásai, s közgazdasági szempontból szükségesek és jóhatásúak, de a felértékelési rendeletben megállapított illetékmentesség reájuk nem vonatkozik már, indokolt, hogy amennyiben minden befizetés nélkül mennek végbe, újabb jogszabály alapján általában illetékmentességben részesüljenek. Az erre vonatkozó szabályt tartalmazza ez a szakasz. 2*