Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-286
452 286. szám. hivatali elődömet, Rakovszky Iván belügyminisztert is a közigazgatás reformját előkészítő munkájában. Merőben céltalan volna, ha itt felsorolnám azokat a közismert érveket, amelyeket az imént említett két különböző elvi álláspont hívei a sok évtizedes vitában egymás ellen szegeztek. Csnpán annyit tartok szükségesnek kiemelni, hogy a kinevezési rendszer híveinek érvelése szerint csak akkor lehet a közigazgatás gépezetének egységes irányelvek szerint való teljesen egybevágó működését biztosítani, ha a tisztviselőket a kormányhatóság nevezi ki. Ez áll — szerintük — összhangban a miniszteri felelősség elvével, amelyet nem lehet elvállalni olyan tiszt viselőkórt, akik alkalmaztatásukat nem a kormánytól kapják. Az úgynevezett államosítók szerint a kinevezés függetleníti a tisztviselőt a helyi érdekcsoportok befolyásától, egyúttal pedig — a tisztviselők áthelyezhetősége révén — a közszolgálat szervezetében felfrissíti a vérkeringést. A választási rendszer hívei szerint viszont az önkormányzatnak alapvető joga a tisztviselők választása, amelynek elvonásával az önkormányzati élet voltaképen megbénulna. Szerintük az Önkormányzati testület legjobban ismeri a helyi viszonyokat és így legjobban meg tudja válogatni azokat, akikre a hatósági feladatok intézését reábízhatja. A mindkét oldalról méltánylást érdemlő érvekkel támogatott vitában nem akarok most döntést provokálni. Csupán azt állapítom meg, hogy az országban mind a két álláspontnak tekintélyes tábora van. Ezért a helyett, h°gy ~~~ a nem annyira szakszempontból fennálló — ellentétek kirobbanására tápot adnék, inkább arra törekszem, hogy olyan megoldást találjak, amely mind a két tábor híveit megnyugtathatja, mert egyesíti magában mindkét rendszernek előnyeit, mólyrenyúló rendszerváltozás nélkül. Ez a szándék vezetett »a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatom« előkészítésénél. A törvényjavaslat a vegyes és óletbelóptető rendelkezéseket tartalmazó V. részen kívül négy részre oszlik. Az első rész »az önkormányzati testületek újjászervezéséről, a második pedig a »hatósági fokozatokról, a jogorvoslati határidőkről és a jogorvoslatok korlátozásáról« szól. Ez a két rósz egyfelől az önkormányzati testületeknek termékeny, gyors és szakszerű munkára való átalakítása, másfelől a bonyolult fórumrendszer egységesítése ós a jogorvoslatok korlátozása útján megalkotja a közigazgatás számára azokat a kereteket, amelyek között minden zökkenés nélkül működhetik. A törvényjavaslat harmadik része »az önkormányzati tisztviselők és egyéb alkalmazottak némely személyi és szolgálati viszonyaira vonatkozó rendelkezések« címet viseli. Az itt javasolt rendelkezések a közigazgatási tisztviselők minősítésének emelésével, az élethossziglan való választással, valamint az illetmények rendezésével biztosítani óhajtja azt, hogy olyan tisztviselői kar álljon rendelkezésünkre, amelynek kellő felkészültsége van a reája váró nagy feladatok megoldására és amelyet eljárásában sem a választóközönségtől való függése, sem az anyagi helyzet nem befolyásolhat. A törvényjavaslat »fegyelmi eljárás az önkormányzati tisztviselők ellen« címet viselő negyedik része — az e téren régen hangoztatott jogos kívánságoknak megfelelőleg — a közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárás új szabályait foglalja össze, amivel egyfelől a közszolgálat tisztaságához, másfelől a tisztviselők érdekeihez fűződő szempontokat szolgálja. A törvényjavaslatnak most megjelölt négy részére nézve általánosságban a következőket van szerencsém előadni : I. Az önkormányzati testületek újjászervezése szerepel törvényjavaslatom élén, mert ezek a testületek alkotják közigazgatásunk gerincét. Ha tehát
