Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
275. szám. 123 kozói hasznot tudnak elérni, mint később, amikor fogyasztópiacukat megteremtették és első beruházásuk költségét egészen vagy részben leírták. Épp ezért a törvényjavaslat a törvény életbeléptetése után keletkező vállalatok részére, feltéve, hogy jelentékeny beruházásokkal létesülnek, legfeljebb 15 évre terjedő ideiglenes adómentességet engedélyez. Az engedélyezés és a kedvezmény tartama tárgyában a m. kir. pénzügyminiszter a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve határoz, határozatukban figyelembe véve a vállalat természetét, a tőkeberuházás nagyságát, azt a körülményt, hogy a vállalat mennyi idő múlva tudja amortizálni befektetéseit, mikor éri el, teljes üzemképességét, végül, hogy mekkora a közgazdasági jelentősége. Az adómentesség kiterjed a vállalat üzeme után járó általános kereseti adóra, a társulati adóra, a községi pótadóra, valamint a kereskedelmi és iparkamarai illetékre. A törvényjavaslat adókedvezmények szempontjából figyelembe veszi azokat az áldozatokat is, amelyeket a belső és a külső védőöv területén silány legelőknek vagy egyéb gyenge termőerejű területeknek beerdősítésévei hoznak. (21. §.) Az így beerdősített terület földadómentes az azon telepített erdő főhasználatáig. Az adómentesség ebben az esetben a törvény rendeleténél fogva következik be és az adókötelezettség beálltát a m. kir. pénzügyminiszter a m. kir.földmívelésügyi miniszter véleményének meghallgatása után állapítja meg. A 43. §-hoz. Míg a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. t.-c. 103. §-a a gyógyfürdőkben történő új építkezésekre általában 20 évi adómentességet engedélyez, addig a törvényjavaslat az új építkezések adómentességének a kérdését nyitva hagyja, illetőleg külön törvényhozási szabályozás számára tartja fenn. A gyógyhely, illetőleg üdülőhely területén lévő új épületek emelésének előmozdítása az általános lakóházépítkezésekkel szoros kapcsolatban áll. Ha a gyógyhely, illetőleg az üdülőhely területén az építkezéseket a többi helyen emelt lakóházakra vonatkozó adómentességnél jelentékenyen nagyobb kedvezményekben részesítenők, úgy az a tőke is, amelyik különben lakóházépítkezésekben keresne elhelyezkedést, gyógyfürdőkön, főleg pedig üdülőhelyeken tervezett építkezéseket mozdítana elő. Bár kétségtelenül nagy jelentősége van» gyógyfürdőink és üdülőhelyeink új építkezésekkel fejlesztésének, azonban a helyes nemzetgazdasági elveket e téren is figyelembe kell venni. Sokkal nagyobb eredményt lehet remélni, ha a tőke egyes, fejlesztésre kiválóan alkalmas és egészségügyi, valamint idegenforgalmi szempontból felkarolandó gyógyhelyekre vagy üdülőhelyekre összpontosul, mintha a tőkék összevonása helyett számos e nemű helységben aprózódik el. Figyelembe kell továbbá venni azt is, hogy Magyarországon előreláthatóan igen sok község fogja az üdülőhely megnevezést megszerezni. Ezek közül egyesek nem emelkednek túl a helyi jelentőségen és indokolatlan kedvezményezésük a közelükben fekvő városoktól vonná el az építkezési tőkeerőt, még növelve azoknak lakásnyomorúságát. Viszont a legkedvezőbb körülmények között való üdülés sem ellensúlyozza teljesen az év túlnyomó részében használt egészségtelen lakások káros hatását. Épp azért előreláthatóan az új építkezésekre tervezett adómentességek egyes gyógyfürdők és üdülőhelyek területére különbözőek lesznek, figyelembe véve természetesen a szóbanforgó gyógyhelyek és üdülőhelyek jelentőségét, viszonyait, fejlődési képességét. Előreláthatóan szakítani fog az új törvény a nagyobb területekre szóló adómentességek rendszerével általában is és ugyanazon a gyógy16*
