Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-275

275. szám. 119 gáljanak éppoly fontos vagy még jelentősebb egyéb célokat. Épp ezért ki vannak véve a kisajátítási jog alól a közforgalmú vasút üzemi céljaira rendelt ingatlanok és a bányászat céljaira szükséges földterületek. Az utóbbiak mentesítése ugyan­abból az indokból ered, mint a törvényjavaslatban szabályozott intézmények ked­vezményezése : t. i. a föld nem szaporítható, monopóliumszerű kincseinek köz­érdekű kiaknázására szolgálnak. Magától értetődik továbbá az is, hogy az a föld­terület sem sajátítható ki, amelyen kihasználás alatt lévő ásvány- vagy gyógyvíz fakad vagy kihasználás alatt álló forrástermék található. Ideiglenes kisajátításnak lakott épületekre, díszkertekre és vadaskertekre sincs helye, mert nem lehet kellően megokolni ily jelentős és esetleg pótolhatatlan vagyonállagoknak a bizonytalan eredményű ásvány- vagy gyógyvízkutatásért való feláldozását. Mivel a kisajátítás a tulajdonjognak erős korlátozása, a törvényjavaslat a tulajdonost annyiban is védi, hogy új gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) léte­sítéséhez vagy új ásvány-, illetőleg gyógyvízforrás üzembehelyezéséhez kisajá­títás kérése esetében az ingatlan tulajdonosának elsőbbsége van. Ilyen célra ugyanis kisajátításnak csak akkor van helye, ha az ingatlan tulajdonosa a m. kir. nép­jóléti és munkaügyi miniszter által kitűzött határidőben a gyógyfürdőt vagy az ásvány-, illetőleg gyógyvízforrást nem helyezi üzembe vagy az ásvány-, illetőleg gyógyvíz felkutatása vagy feltárása iránt nem intézkedik. A kisajátítást minden esetben az ingatlannak csak arra a részére lehet elren­delni, amely a kisajátítás által védett érdek megvalósítása céljából elkerülhetet­lenül szükséges. . A 38. §-hoz. A kisajátítást a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet), illetőleg az ásvány- vagy gyógyvízüzem tulajdonosa, továbbá a gyógyhelyi bizottság (fürdőegyesület választmánya) kérheti. Ezekben az esetekben ugyanis nyilván­való a most felsoroltaknak az érdekeltsége és az, hogy a kisajátítás által elérni kívánt közegészségügyi érdekeket képviselik. Más az eset azonban, ha új gyógyfürdő létesítéséről vagy új ásvány-, illetőleg gyógyvízforrás üzembehelyezéséről van szó. Ebben az esetben a kisajátítási eljárás hivatalból is megindítható. A hivatalos eljárás megindítására rendszerint magánosok felfedezése és jelent­kezése szolgáltat alapot. Azonban minthogy ilyenkor az ásvány- vagy gyógyvíz­forrásnak közegészségügyi szempontból közérdekű volta is megállapításra szorul, ennélfogva ha ezt a körülményt megállapították, gondoskodni kell arról, hogy a közegészségügyi szempontból közérdekű ásvány- vagy gyógyvízforrás valóban ki is használtassék. Ebből a célból a kisajátítást valamely közintézmény javára kell elren­delni, a magán jelentkező részére pedig csak akkor, ha a meghatározott beruhá­zások végrehajtására magát kötelezi és ennek a kötelezettségnek beváltását meg­felelő módon biztosítja. A kisajátítás elrendelésének ez a határozmánya biztosí­tékot nyújt a földbirtokosnak, hogy felelőtlen zaklatásoktól mentesül és hogy a kisajátításnál szenvedett anyagi hátrányáért megfelelő kárpótlásban részesül. Mivel a törvényjavaslat a közegészségügyi intézmények érdekében szüksége­kisajátításokra is a kisajátításról szóló 1881 : XLI. t.-c. rendelkezéseit tartja hatályz ban, mindaz a biztosíték, amelyik a kisajátításoknál alkalmazott teljes kártala­nításban és a bírói eljárásban megvan, itt is érvényesül. Sőt a törvényjavasla­az égyébkénti kisajátításnál még messzebb megy a kisajátítás megállapításáhos szükséges biztosíték létesítésében. A javaslat ugyanis a kisajátítási jog megállat pítását több miniszter egyetértő megállapodásának tartja fenn, amennyiben a kisajátítási jogot a törvényhatóság első tisztviselőjének, az Országos Közegész­ségi Tanácsnak és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságnak meghallgatása

Next

/
Thumbnails
Contents