Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-275

116 275. szám. Azok a rendelkezések, amelyek az üdülőhelyekre egészen vagy részben kiterjeszthetők : 1. a megnevezésre és a terület megállapítására ; 2. a hatósági biztosra ; 3. az üdülőhelyi hivatalos orvosra ; 4. az üdülőhelyi bizottságra, illetőleg az üdülőhelyi egyesületre ; 5. az üdülőhelyi díj szedésére ; 6. a községi pót adórészesedésre ; 7. az érdekeltségi körre ; 8. a védőövekre vonatkozó rendelkezések. II. Fejezet. Ásvány- és gyógyvízforrások. A 26. §-hoz. Ásványvíz az olyan víz, amelynek vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai a helyszínen állandóak és ezek révén a közönséges forrásvizektől eltérők, továbbá geológiai eredete és szennyezéstől mentessége meg van állapítva. A mélykutak és artézi ivóvízkutak vizei, — amennyiben vegyi összetételükben különleges ásványokat nem tartalmaznak — ásványvizeknek nem tekinthetők. A 27. §-hoz. A gyógyvizek az ásványvizek keretén belül külön meghatározás alá esnek ; megnevezésükben tisztán orvosi szempontok és követelmények érvényesülnek. A gyógyvizeknek az egyéb ásványvizektől való megkülönböztetése szükséges azért, mert sok olyan ásványvíz van, amely gyógyvíznek ugyan nem tekinthető, de a kútvizektől eltérő ásvány víz jellegük megvan. További nehézség, hogy vannak olyan ásványvizek, amelyek a helyszínen hőfokuknál és emanációjuknál fogva gyógyvizeknek tekinthetők, de palackokban elszállítva többé nem azok, mert lehűltek vagy emanaciójukat elveszítették, aminek folytán gyógyító jellegük is megszűnt. Az ilyen víz továbbra is ásványvíz marad geológiai eredeténél és helyszíni felfakadásánál fogva, de gyógyvíznek nem tekinthető. A törvényjavaslatnak megkülönböztetése a gyógyvíz és egyéb ásványvíz között azért is szükséges, mert a fogyasztó közönség sokszor abban a tévhitben él, hogy ha ásványvizet iszik, gyógyvizet használ. Ettől a tévhittől, amely sokszor egészségügyi hátrányokat okoz, a fogyasztókat, valamint ásványvíziparunkat és kereskedelmünket meg kell szabadítani. Gyógyvíz csak az olyan ásványvíz, amelynek vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatás tulajdonítható. Ezek két csoportra oszthatók : a) -amelyeknek gyógyhatása helyhez kötött ; b) melyek palackozva is megtartják gyógyhatásúkat. A 28. §-hoz. A közegészségügy érdeke megkívánja, hogy a forgalomba csak olyan ásvány- és gyógyvíz, valamint forrástermék kerüljön, amelynek forgalomba hozatalát a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter megengedte. Azok a forrástermékek, amelyek a forgalomba kerülnek : a gyógyiszapok,. a gyógylápok (moór) és a gyógysók. Nem kell engedély az ásványvíznek a forrásból a lelőhelyén való töltéséhez,. valamint a helyi forgalomban sem : egyrészt, mert a tapasztalat felvilágosítja a forrás közvetlen környékén élőket a vizek természetéről, másrészt pedig számos ásványvíz, nagyobb távolságra szállítva vagy palackozva, gyógyhatását elveszti, kémiai tulajdonságait megváltoztatja, sőt az egészségre ártalmas is lehet, holott a helyi használatnál ezek a hátrányok nem mutatkoznak. A merítésnél és a töltésnél érvényesülő egészségügyi szabályok természetesen mind a helyi, mind a távolsági forgalomra kiterjednek.