Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.

Irományszámok - 1927-235

235. szám. 35 II. II. CONVENTION ET STATUT EGYEZMÉNY 0 SZABÁLYZAT sur le Régime International des Ports Maritimes. L'Allemagne, la Belgique, le Brésil, l'Empire Britannique (avec la Nouvelle-Zélande et l'Inde), la Bulgarie, le Chili, le Danemark, L'Espagne, l'Esthonie, la Grèce, la Hongrie, l'Italie, le Japon, la Lithuanie, la Norvège, les Pays-Bas, le Salvador, le Royaume des Serbes, Croates et Slovènes, le Siam, la Suède, la Suisse, la Tchécoslovaquie et l'Uruguay, Désireux d'assurer dans la plus large mesure possible la liberté des communications prévue à l'article 23 e) du Pacte, en garantissant dans les ports maritimes placés sous leur souveraineté ou autorité et pour les besoins du commerce international l'égalité de traitement entre les navires de tous les Etats contractants, leurs marchandises et leurs passagers ; Considérant que la meilleure manière d'aboutir à un résultat en cette matière est par le moyen d'une convention générale à laquelle le plus grand nombre possible d'Etats pourront adhérer ultérieurement ; Considérant que la Conférence réunie à Gênés, le 10 avril 1922, a demandé, en une résolution transmise aux organismes compétents de la Société des Nation, avec l'approbation du Conseil et de l'Assemblée de la Société, que soient conclues et mises en vigueur le plus tôt possible les conventions internationales relatives au régime des communications prévues dans les traités de paix et que l'article 379 du Traité de Versailles et les articles correspondants des autres traités ont prévu l'élaboraa tengeri kikötők ügyének nemzetközi szabályozása tárgyában. A Németbirodalom, Belgium, Brazilia, a Brit Birodalom (Üjzélanddal és Indiával), Bulgária, Chile, Dánia, Spanyolország, Észtország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Japán, Litvánia, Norvégia, Németalföld, Salvador, a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága, Sziám, Svédország, Svájc, Csehszlovákia és Uruguay, a közlekedésnek az Egyességokmány 23. e) pontjában említett szabadságát megszilárdítani óhajtván, biztosítva a felségjoguk vagy fennhatóságuk alá helyezett tengeri kikötőkben és a nemzetközi kereskedelem szükségleteire az egyenlő elbánást az összes szerződő államok hajói, árui és utasai részére ; tekintetbe véve azt, hogy ebben a tárgyban eredmény legjobban oly általános egyezmény útján érhető el, amelyhez utólag az államok lehető legnagyobb száma csatlakozhatik ; tekintetbe véve, hogy az 1922. évi április hó 10-én Genuában egybegyűlt Értekezlet a Szövetség Tanácsának és Közgyűlésének jóváhagyásával a Nemzetek Szövetsége illetékes szervezeteinek átadott határozatában azt a kívánságát fejezte ki, hogy mielőbb köttessenek meg és lépjenek életbe a békeszerződésekben megállapított közlekedésügyi nemzetközi egyezmények, továbbá, hogy a versailles-i szerződés 379. cikke és a többi szerződések megfelelő cikkei a kikötők nem5*