Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.
Irományszámok - 1927-251
251. szám. , 415 c) A háború befejezése óta folytatott állami gazdálkodásban különösen négy ú. n. ifalap" létesíttetett, amely úgy terjedelménél fogva, mint némely egyéb körülményekre való tekintettel külön figyelmet érdemel. Ezek: 1. a vagyonváltságalap, 2. az ú. n. üzemi beruházások alapja (amely tulajdonkép a vagyonváltságalap egyik részének elkülönítéséből keletkezett), 3. az 1925 : IX. t.-c. 9. §-a alapján létesített alap és 4. az ú. n. hasznos beruházások alapja. Szükségesnek látszik, hogy a bizottság röviden ismertesse ezeknek az alapoknak keletkezési történetét. Már a betétek, folyószámlakövetelések, készpénzletétek, belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, külföldi pénznemek és külföldi értékpapírok vagyonváltságáról szóló 1921 : XV. t.-c. (a „vagyonváltságról szóló I. törvény") 58, §-a, továbbá az ingatlanok, felszerelési tárgyak, áruraktárak, ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáról szóló 1921 : XLV. t.-c. („a vagyonváltságról szóló II. törvény") 168. §-a tartalmilag egybehangzóan úgy intézkedtek, hogy „a vagy on váltságból eredő bevételeket az állami zárszámadásban „Pénzügyi tárca, Rendkívüli bevételek"-nél e célra nyitandó külön cím alatt kell elszámolni. Ezek a bevételek az állam rendes kiadásaira fel nem használhatók. E bevételekből csupán a magyar államnak tőke- és kamattartozásai, valamint oly terhei törleszthetők és oly rendkívüli kiadásai fedezhetők, melyeket a költségvetési vagy külön törvény kifejezetten a vagy on váltságból eredő bevételekre utal íf . így keletkezett az ú. n. vagy on váltságalap, melyet kifejezetten ilyen gyanánt az idézett II. törvény 65. §-nak utolsóelőtti bekezdése említ. Az 1922 : XXVII. t.-c. 9. §-a azután a következőképen rendelkezik : „A vagyon, váltságról szóló II. törvény alapján fizetendő összegeket az államháztartás egyéb eredményeitől elkülönítve kell kezelni oly célból, hogy azokat törlesztéses kölcsön formájában az állami üzemek mindenkori beruházási szükségletének a fedezésére lehessen igénybevenni/' Ezen a törvényes rendelkezésen alapul az ú. n. üzemi beruházási számla (megjegyzendőiévén, hogy utóbb az 1927 : XI. t.-c. 14. §-a felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a vagy on váltságföldek értékesítéséből befolyó összegeket a földreformtörvényben előrelátott elővásárlási jogra, „valamint általában földbirtokpolitikai célokra" és az állami erdők állományának növelésére is felhasználhassa). ' Az 1925 : IX. t.-c. 9. §-a a következő rendelkezést tartalmazza : „Felhatalmaztátik a kormány, hogy az 1924 : VI. és X. t.-cikkek szerinti kényszerkölcsönből és a vagyonváltság-hátralékokból befolyó összegeket, valamint az állami gabonaakció felszámolása során megmaradó felesleget, végül az 1924 : I. t.-c. alapján az állam folyó bevételeiből nem fedezhető kiadások biztosítására felvett összegekből fennmaradt összegeket olyan kiadásokra fordíthassa, melyekkel akár az állami költségvetést tehermentesíteni, akár pedig a többtermelés kérdését elősegíteni lehet. Ilyenek különösen az államvasutaknak és esetleg más állami üzemeknek beruházásai, forgótőkeszükséglete, tanyai iskolák létesítése, kórházak karbahelyezése, a csendőrség elhelyezésének biztosítása, tenyészapaállatok minőségének javítása, gazdaságilag használhatatlan területeknek használhatóvá tétele, ármentesítő társulatoknak kölcsönben való részesítése stb. A fentemhtett összegek alapszerűen kezelendők és a szerint számolandók el." Végül — miután, mint fentebb említtetett, már az 1925 : XXIII. t.-c. 2. §-a, az 1926 : IV. t.-c. 2. §-a és az 1926 : XV. t.-c. 14. §-a „hasznos beruházásokat" engedélyezett volt — az 1927 : XI. t.-c. 9. §-ának első bekezdése következőkép rendelkezett : Némely ú. n. „alapok".
