Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.
Irományszámok - 1927-251
394 251. szám. a többi kétharmad az államot illeti. A tiszta nyereség még ezek után mutatkozó esetleges maradékából egynegyed a részvényeseknek jut, míg a többi háromnegyed az államot illeti. A tiszta jövedelemből az államnak jutó rész az állam adósságának^ (a függő adósságnak) törlesztésére fordítandó. Amint látható, a Magyar Nemzeti Bank nyugdíjalapjának minden rendkívüli dotálása az államnak a bankkal szemben fennálló függő adóssága törlesztését csökkenti. Ez az oka, hogy az alapszabályok idézett 99. §-a a közgyűlés határozatához a minisztertanács hozzájárulását oly feltételként állapítja meg, amely nélkül az semmisnek tekinthető. A Magyar Nemzeti Bank az 1925. évi üzleti jövedelmének felosztása alkalmából a kormánynak hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a bank főtanácsának, illetve közgyűlésének oly értelmű javaslatot tehessen, mely szerint az 1925. évi nyereségből az alapszabályokban előírt 5%-os rendes dotáció (8.694,810.000) K felül további 78 milliárd K-t fordíthasson a nyugdíjalap külön javadalmazására. A bank e kéréséhez a minisztertanács az 1926. évi január hó 15-én tartott ülésében hozzájárult. A legfőbb állami számvevőszék a fentebb ismertetett kormányelhatározást abból az okból találta szükségesnek az országgyűlés tudomására hozni, mert az 1924 : V. t.-c. mellékletét képező bankalapszabályoknak az 1925 : XXXII. t.-cikkel módosított 99. cikkében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a közgyűlés az évi jövedelmek mérvéhez képest és a kormány hozzájárulásával a nyugdíjalapba külön javadalmazásokat utalhat be, csak a közgyűlés eljárását szabályozza, éppen ezért ezt a legfőbb állami számvevőszék nem tekinti a kormány részére adott oly általános érvényű törvényes felhatalmazásának, amelyre való hivatkozással a kormány az államkincstárt megillető nyereségrészesedésről tetszés szerinti mértékben lemondhatna. A pénzügyi bizottság a legfőbb állami számszéknek ezt az aggályát nem teszi magáévá, mert a törvénybe iktatott jogszabály ,, inter omnes" hat, azt tehát, amennyiben valamely jogcselekményt a kormány jóváhagyásától tesz függővé, egyúttal a kormány részére megadott alkotmányos felhatalmazásnak is tekinti. II. Az állami zárszámadás a kormány gazdálkodásának a költségvetési év folyamán- elért tiszta eredményeit a valódi kezelés alapján állapítja meg, nem veszi — fennálló számviteli rendszerünk szerint nem is veheti — azonban figyelembe az átfutó kezelés eredményeit, amelyek az államvagyonra mennyiségileg kihatással nincsenek. Ha a zárszámadásnak tényleges (pénztári) eredményeit, vagyis az állami zárszámadás szerint elért tényleges bevételi többletet, 1,104.900,485.346 K-t egybevetjük azzal az eredménnyel, amelyet a pénzügyminiszter az 1926/27. évre költségvetésen kívül megállapított beruházásokról és azok fedezetéről 1927. évi február hó 23-án a képviselőház elé terjesztett jelentésében bevételi többletként számbavesz, illetve megjelöl, úgy kitűnik, hogy a kettő között különbség mutatkozik. Ennek oka az, hogy a pénzügyminiszter a bevételi többletek megállapításánál nemcsak a valódi kezelés, hanem a tárcabeli átfutó kezelés eredményeit is számításba vette és e mellett még oly összegeket is figyelembe vett, amelyek az állami zárszámadásban a központi könyvelésnél az átfutó kezelésben kiadásként szerepelnek. A pénzügyminiszter szóban forgó jelentéséből az tűnik ki, hogy az 1925/26. költségvetési év bevételi többlete 1,165.950,390.540 K-t tett, amelyből az állami
