Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-184
74 184. szám. A 15. §>ho2. Ez a §. azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek szerint a megváltást szenvedők a tőlük igénybevett földekért és az azokon lévő szintén megváltott épületekért az általános pénzügyi lebonyolítás keretében készpénzbeli kártalanítást nyerhetnek. Minthogy a §. 2. pontja értelmében a készpénzbeli kártalanítás — pénzügyi okokból — a megváltott földért a javaslat 3. §-ának első bekezdése szerint, a megváltott épületekért pedig ugyanannak a §-nak második bekezdése szerint megállapított ellenérték (megváltási ár) 2 /3-ad részéig terjed, holott a megváltást szenvedőket az 1920: XXXVI. t.-c* 44. §-a alapján teljes kárpótlás illeti meg, a §-ban foglalt rendelkezések a megváltást szenvedők szempontjából csupán fakultatív jellegűek, tehát önkéntes elhatározásuktól . függ, hogy a §-ban foglalt feltételek ós módozatok szerint készpénzbeli kielégíttetésüket kívánják-e? Amennyiben pedig nem kívánják — vagyis az 1. pontban előírt nyilatkozatot elő nem terjesztik — a teljes kárpótlás iránt törvényileg biztosított igényük változatlanul fennmarad és azt részükre a földhözjuttatottaktól a javaslat IC. § ának harmadik bekezdése szerint a lebonyolító szervek szedik be. Egyébként a §. általában pénzügyi jellegű okokon alapuló pontjai külön indokolást nem igényelnek. Mégis kiemelést érdemel a 4. pont, amely az évenkénti 5%-os tőke- és kamattörlesztéssel (annuitással) a földhözjuttatottak érdekei szempontjából a jelenlegi pénz- és hitelviszonyok között az egyáltalán elérhető legelőnyösebb megoldást jelenti, — továbbá a 6. pont, amelynek alapján létesítendő tartalékalap a közérdekű földbirtokpolitikai célokra idővel remélhetőleg jelentékenyebb mérvű fedezetet fog nyújthatni. A 16. §-ho2. Végrehajtási intézkedéseket tartalmaz, ezenfelül kimondja, hogy a munka apadásához képest az igazságügyminiszter az OFB. bírói személyzetét legkésőbb a törvény életbeléptétől számított két éven belül annyira csökkentheti. Ez utóbbi rendelkezés következtében legkésőbb a törvény életbeléptétől számított két év elteltével az OFB.-nak az 1920 : XXXVI. t.-c. 6. §-a és az 1924 : VII. t.-c. 4. §-a értelmében az OFB. tagjaiul kijelölt és az 1920 : XXXVI. t.-c. 5. §-ának harmadik bekezdése értelmében kinevezett s az 1920 : XXXVI. t.-c. 7. §-ának első bekezdése szerint sorsolás alá eső tagjai ós póttagjai működése, valamint az 1920 : XXXVI. t.-c. 41. §-ában említett tárgyalóbizottságok vezetésére kitűzött bírák működése is megszűnt. A további feladatok megoldása ezután az 1920 : XXXVI. t.-c. 5. és 7. §-a szerint élethossziglan kinevezett elnökre, másodelnökre és három tanácselnökre, továbbá az 1924 : VII. t.-c. 5. §-a utolsó bekezdésének második mondata szerint az OFB.-hoz kinevezett és kinevezhető állandó bírákra, akiknek száma legfeljebb tizenkettő lehet, továbbá a legfeljebb tizenkettőben megállapítható kisegítő bíróra hárul. A fogalmazó, a segédhivatali és az altiszti személyzet száma a szükséghez képest állapítandó meg. A kir. bíróságoknak külön számvevőségük nincsen, azok a rendkívüli körülmények pedig, amelyek miatt kivételesen külön számvevőséget rendszeresítettek az OFB. mellé, megszűntek. A normális viszonyokhoz visszatérés érdekéből az OFB. számvevőségét az igazságügyminisztérium számvevőségébe kellene a javaslat szerint beosztani. A 17. §-hoz. Mivel az előző §. szerint kibocsátandó rendeletek elkészítése s tárgyalása hosszabb időt kíván, szükségesnek mutatkozik a törvény életbeléptetésének a minisztériumra bízása.
