Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-184
72 184. szám. A 10. §-hoz. A megváltási árak stb. közadók módjára való behajtása a szóbanforgó követeléseknek az eddiginél gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb érvényesítését kívánja biztosítani. A második bekezdésben foglalt rendelkezés pedig törvényes alapot ad arra, hogy a megváltást szenvedők kártalanításának általános pénzügyi lebonyolítása keretében nyújtott kölcsön törlesztési részletei a kötelezettektől az állami egyenes adókkal együttesen legyenek beszedhetők. A harmadik bekezdésben foglalt rendelkezések azt célozzák, hogy a megváltást szenvedők és a földhözjuttatottak között, mint hitelezők és adósok között a közvetlen kapcsolat olyankor is megszüntettessék, amikor a megváltást szenvedő a pénzügyi lebonyolítást a javaslat feltételei szerint nem kívánja,* vagy ha olyan követelésről van szó, amely a lebonyolítás keretén kívül esik. A 11. §-ho2.^EiZ a §. azzal, hogy a földbirtokreform körébe eső ügyekben állásfoglalásra ós nyilatkozattételre a községi elöljáróságot ós a községi képviselőtestület ezzel megbízandó három tagját jogosítja fel, és az ilyen ügyekre vonatkozó értesítések közhírrétételét általában mellőzi, az igénylési mentalitást kívánja visszafejleszteni. Ma már ugyanis, a megváltási akció s ennek alapján a földhözjuttatások országos keresztülvitele után nem szükséges és nem is kívánatos, hogy minden adásvételi ós haszonbérleti ügy a községi képviselőtestületek által tárgyalás alá vétessék. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy ilyen kérdés a községi lakosság körében hosszabb időtartamon át feleslegesen izgalmat kelt, — a képviselőtestületi megvitatások gyakori ; esetben az anyagi előfeltételek kellő megfontolása nélkül, sőt teljes figyelmen kívül hagyásával igénylő határozatok hozatalára vezetnek, s amikor végül ilyen előzmények után a felmerült igényeket a reális előfeltételek hiányában teljesíteni nem lehet, mindennek következménye a még fokozottabb elégedetlenség a felsőbb hatóságok iránti bizalmatlanság és nem ritkán az alaptalan gyanúsítások. A lJ3.§-'ho#. Az OFB. előtt folyó eljárásban a fél képviseletében eljáró ügyvéd díját és költségét a fennálló szabályok szerint a rendes bíróság állapította meg. Ezzel szemben célszerűbb az ügyvédi díj és költség megállapítását az OFB.-ra bízni, mert ennek van leginkább módja helyesen megállapítani az előtte folyó eljárásban működő ügyvéd kifejtett munkáját, annak eredményét s a megérdemelt díj mennyiségét. Az ügyvédi dijak és költségek a megbízó felet terhelik, a földhözjuttatot- * takra tekintettel ki kellett mondani, hogy habár mindnyájukat egy és ugyanaz az ügyvéd képviseli, az ügyvédi díjak és költségek tekintetében épp ügy nincsen egyetemleges marasztalásnak helye, mint ahogy a megváltási eljárás költségei tekintetében sincsen. Az a rendelkezés, hogy az ügyvéd díjazását bármelyik érdekelt fél kérésére akkor is az OFB. állapítja-meg, ha azt a felek szabad egyezkedés útján határozták meg, azon az elven alapul, hogy a megváltási eljárások keretében a födhözjuttatottakkal kötött egyességeket jóváhagyás végett az OFB. elé kell terjeszteni (alaptörvény 42. §.), sőt a haszonbér és megváltási ár kérdésében hozott ítéletet is felülvizsgálat végett még akkor is fel kell az OFB.-hoz terjeszteni, ha az ellen az érdekeltek fellebbezéssel nem élnek (novella 13. §,). Ezek a rendelkezések kétségen kívül tanúsítják, hogy a földreform által támogatni kívánt kis exisztenciák anyagi érdekeit a törvény
