Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.

Irományszámok - 1927-233

233. szám. 677 a megosztatlan területükhöz viszonyítva, míg teherbíró képességük jelentősen apadt annak következtében, hogy lakosságuk, adóalanyaikegy részét elvesztették, fogyasztási és termelő területük egy része elveszett, gazdasági háttereik megkisebbedtek, utaik elvágásával, közlekedési irányaik megváltoztatásával forgalmi nehézségekbe kerültek és egyéb meg nem mérhető, ki nem számítható hasonló károk érték. A kárpótlási vagyon származásánál és az egyezmények szerinti rendeltetésénél fogva alkalmas arra, hogy ha már teljesítette elsőrendű feladatát : a kárpótlások teljes méretű kiadását, másodrendű hivatásául a ki nem számítható ilyen károsodásért segély alakjában nyújtson további kárpótlást. Minthogy pedig az ilyen inponderabilis természetű károsodás méreteinek kiszámítására szabatos adatok nem állanak rendelkezésre, a segély méretének meghatározása csak a helyenként változó viszonyok, az egyes önkormányzati testületek anyagi körülményei, teherbírása és az új helyzet következtében előállott, változott körülmények ismeretén alapulhat. Ezeket pedig a belügyminiszter, mint az önkormányzati élet legrészletesebb ismerője, tudhatja legjobban, azért azt, hogy melyik önkormányzati testületet, milyen összeggel segítsen meg, a belügyminiszterre kell bízni. Ezt a diszkrecionális természetű jogkörét a törvény többrendbeli korlát közé veszi. Az egyik, hogy a segélyekre csak valamennyi érdekelt önkormányzat igényének teljes méretű kielégítése után kerülhet sor. A másik, hogy a megmaradó vagyonnak csak a jövedelméből adhatja, míg az igény szerinti kárpótlásra a vagyon állaga is szolgál. A harmadik, hogy csak megosztott területű önkormányzati testületek részesülhetnek ebben a segélyezésben, mert a vagyon eredetével nem állana összhangban, hogy meg nem csonkított önkormányzati testületek is részesülnének benne, amelyekre ilyen károsodást megállapítani nem lehet. Végül, hogy az ilyen segélyeket csak közhasznú beruházásokra lehet fordítani, mert az önkormányzatoknak rendes folyó kiadásaikat saját erejükből kell fedezniök és részben erre szolgál a kiszámítható arány szerinti kárpótlási összeg is, a segély gondolata viszont éppen olyan anyagi meggyöngülésükön alapul, amely nem teszi lehetővé számukra a további fejlődést : új beruházásokat, Különbséget tesz a szakasz a megmaradó vagyon jövedelmének és állagának fölhasználása fölött. A segélyezésre csak a jövedelmet lehet fölhasználni a vagyon állaga fölött azonban már a belügyminiszter nem rendelkezhet saját belátása szerint, hanem annak hovafordítása fölött az elhatározást a törvényhozás számára kell fönntartani. A á. §-hoz : Ez a szakasz a belügyminiszter hatáskörét szabályozza az eddigi bevált gyakorlatnak megfelelően. Indokait az általános indokolás keretében kellően kifejtettem. Ezúttal csak azt emelem ki, hogy a belügyminiszter a vagyon állagát megváltoztathatja, azaz eladások útján is előmozdíthatja a kárpótlás fedezetének megszerzését és hogy a törvényhozás ellenőrzése fönntartatik az összes, a törvény végrehajtásául tett intézkedései fölött. Itt jegyzem meg, hogy jóllehet a vagyon nagy része földbirtokban van, a belügyminiszternek a földbirtokok hasznosítása érdekében tett eddigi intézkedései, amelyek közül a fontosabbakban a földmívelésügyi miniszter úr szakvéleményét mindenkor kikérte, kiváló anyagi eredménnyel jártak. Az általános indokolásban említett központi intézőbizottságot egyébként fönntartani ' szándékozom és abba állandó tagokul meghívni a földmívelés- és a pénzügyminiszter urak képviselőit, hogy befolyásuk a szakkérdések helyes intézésében már az előkészítés folyamán kellően érvényesülhessen. A különböző (vallás- és közoktatásügyi, honvédelmi, igazságügyi) tárcák keretébe tartozó birtokokat is az illető szakminiszter kezeli. Az S. §-koz : Erre a szakaszra azért van szükség, mert az ingatlanoknak földbirtokpolitikai célokra esetleg túlzott mértékben való igénybevétele veszélyezFelsőházi iromány. 1927—1932. VII. kötet ' 73