Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.

Irományszámok - 1927-196

* 226 196. szám. i ítélobíróra átlag a felsorolt ügyeknek egyharmada, azaz évente mintegy 20 tárgyalás, 5—6 zárt ülés és esetleg nagyobb számú ülésen kívüli elintézés jut azonfelül, hogy a teljes ülésen mindegyik ítélőbíró részt vesz. Ilyen alapon pedig a javasolt 1.500 pengő összeg az elnök, 1.000 pengő összeg pedig a hatásköri bíróság kúriai és közigazgatási bíró tagjai külön munkájának díjazásaként egyáltalában nem tekinthető túlzottnak és nem túlzott a tanácsjegyző javasolt díjazása sem. Az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, a Munkásbiztosítási Felsőbíróságnak és a legfelsőbb honvédtörvényszéknek a hatásköri bíróság eljáró tanácsában résztvevő tagjai részére a javaslat ülósdíjat kíván megállapítani, mert ezek a tagok nem rendszeresek, hanem esetről-esetre vesznek részt — megbízatásuk tartama alatt — a hatásköri bíróság bírói munkájában és ilyen működésüknek díjazásaként az ülésdíj a legmegfelelőbb. Az 1927. évben az Országos Földbirtokrendező Bíróságot érdeklő hat és a munkásbiztosítási bíróságokat érdeklő két hatásköri Összeütközés került a hatásköri bíróság elé ; ennek megfelelően számottevő összeget kitevő ülósdíjról az Országos Földbirtokrendező Bíróság és Munkásbiztosítási Felsőbíróság hatásköri bírósági tagjait illetően nem lehet szó. Elnök, összesen 16 tag és egy jegyző díjazásáról lévén szó, 1.500 + 1.000 P X 16 + 600P= 18.100P a fedezethez szükséges összeg. Ehhez hozzászámítva a legfelsőbb honvédtörvényszék, az Országos Földbirtokrendező Bíróság és a Munkásbiztosítási Felsőbíróság részéről megválasztott tagoknak ülésdíjait, a most megjelölt díjazások címén végeredményben mintegy évi 20.000 pengőnek évről-évre az állami költségvetésbe való felvétele mutatkozik szükségesnek. Azt az elvi kérdést, hogy a hatásköri bírósági tagságért külön díjazás jár, azért kellene törvónyhozásilag és nem kormányrendelettel szabályozni, mert a hatásköri bírósági törvényjavaslat 3. §-ához fűzött miniszteri indokolás utolsó bekezdése azt az elvi megállapítást tartalmazza, hogy »mivel a javaslat ellenkezően nem rendelkezik, önként értetik, hogy a hatásköri bíróság tagjai külön javadalmazást nem kapnak«. Bonyodalmak elkerülése végett kívánatosnak látszik, hogy a tiszteletdijak folyósításának időpontja a jövőre nézve a hatásköri bírósági ciklus kezdő ós végpontjával összhangban állapíttassék meg. Ez a kérdés azonban, valamint az a további kérdés, hogy a tiszteletdíj előzetes vagy utólagos hányadokban, havonta, negyed-, vagy fólévenkint, esetleg az egész évre kiterjedően egy összegben utalványoztassék-e, már a részletekre ós a végrehajtásra tartozván, esetleges rendezésre váró egyéb kérdésekkel együtt célszerűen a végrehajtási rendelet számára tartható fenn. . A 13. §-hoz. Az 1912: XXXIII. t.-c. 40. g-a a következőképen rendelkezik: »Ha az illetékességi (helyesen hatásköri) összeütközés a honvédség valamely parancsnoka és a polgári büntetőbíróság között merül fel, a parancsnok a legfelsőbb honyódtörvényszékhez jelentést tesz. Ha ez a polgári büntetőbíróság nézetét nem osztja, az utóbb említett bíróság felett" álló legfelsőbb bírósággal lép a vitás kórdós eldöntése végett érintkezésbe.« Ebből a rendelkezésből megállapíthatóan a büntetőügyekben eljáró nem bírói jellegű honvédhatóságok hatásköri összeütközésre vezethető állásfoglalásának a legfelsőbb honvódtörvényszék az első bírája. Kívánatos a jövőben is lehetővé tenni, hogy a hatásköri bíróság mentesüljön olyan kérdések érdemleges tárgyalásától, amelyekben már a legfelsőbb honvódtörvényszék állásfoglalása kizárhatta «volna a hatásköri összeütközés