Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-186
130 186. szám. vonható, ha a szabadalom tulajdonos a gyakorlatba vétel elmulasztását nem igazolta. A főegyezmény e szankció alkalmazhatásának előfeltételéül megszabja azt, hogy a megvonás csak akkor foghat helyt, ha a gyakorlási kényszerre vonatkozó visszaéléseket kényszerlicenciákkal megelőzni nem sikerülne. Ez a fontos újítás számos érvvel támasztható alá. A szabadalom adásának egyik célja az, hogy a hazai ipar fejlesztéssék, mert szabadalmazott iparcikk gyártására érdemes berendezkedni. Ámde ha a belföldi gyakorlás elmulasztásának első és egyetlen következményekónt a megvonást alkalmaznánk, ez által a gyártás azonnal teljesen felszabadulna és a belföldi szükségletet külföldi behozatallal lehetne kielégíteni akkor is, ha volna olyan belföldi vállalat, amely kényszerlicencia elnyerése esetén azt belföldi gyártás útján képes volna fedezni. A hazai ipar érdekében tehát nagyon kívánatos a kényszerlicencia intézményének a .meghonosítása. Ezt szabályozza az 5. cikk 3—4. bekezdése. Az 5. bekezdés az eddigi jogállapot fenntartásával az ipari mustrákat és mintákat kifejezetten kiveszi a gyakorlási kényszer alól, a 6. bekezdés pedig — ugyancsak az eddigi jogállapotnak megfelelően — kimondja, hogy a jog elismerése céljából az oltalmazandó árun bárminemű jelzés vágy iktatószámra utalás'nem kívántatik meg, a 7. bekezdés végül megállapítja, hogy amely országban a bejegyzett védjegy használata kötelező, ott sem lehet gyakorlatba vétel elmulasztása miatt a védjegyet törülni, csak ha a gyakorlatbavételre adott méltányos határidő eltelt és a védjegytulajdonos a gyakorlatba vétel elmulasztását törvényszerű mentséggel nem igazolta. A védjegy fennmaradásához ugyanis olyan nagy érdekek fűződhetnek, amelyek a védjegytulajdonos kimélését indokolják. Az 5/b) cikkhez. Rendkívül sok panasz merült fel a miatt, hogy az ipari tulajdon fenntartására vonatkozó díjak fizetésének határidői rövidek és így a főegyezmény közóhajnak tesz eleget az 6/b) cikknek azzal a rendelkezésével, hogy ezek a díjak az esedékesség után 3 hónap alatt fizethetők. Érdekében áll ez a hazai oltalomtulajdonosoknak is, akik az oltalmat így könnyebben és biztosabban tarthatják fenn, de szolgálja a rendelkezés a m. kir. kincstár érdekeit is, mert ily módon díjak fejében több külföldi pénz kerül ide. A szabadalmi díjak fizetési határideje a gyakorlat tapasztatatai szerint olyan rövidnek bizonyult, hogy a konferencia a szabadalmi díjfizetés további könnyítéséről is kívánt gondoskodni, ami a megelőző bekezdés indokai szerint helyes is. A főegyezmény a belső törvényhozásoknak kétféle eszköz közt enged választást, az egyik a díjfizetési határidőnek legalább 6 hónapra való kitolása, a másik pedig a dijfizetés elmulasztása miatt érvényüket vesztett szabadalmak újból való felélesztése. Az 5/c) cikkhez. Az b/c) cikk azzal a rendelkezésével, mellyel a szabadalomsértésből a szárazföldi, vízi és légi járművek bizonyos eszközeit ós járulékos alkatrészeit kizárja, feltéve, hogy azok kizárólag a jármű céljait szolgálják és hogy a jármű csak időlegesen vagy esetlegesen hatol be az Unió valamelyik országának a területére, a magyar szabadalmi törvény 13. §-ának szellemében jár el, részünkről tehát nem kifogásolható. A 6. cikkhez. A 6. cikk első két bekezdése azonos a washingtoni főegyezmény vonatkozó részeivel és a zárójegyzőkönyv utolsó megegyezésével. Ez után a cikk a »származási ország« fogalmát adja meg és a főtelep helyett a »komolyan számbavehető« telepről szól úgy, mint a 3. cikkben.
