Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
50 alacsony kamatláb fog érvényesülni, mint az erős valutájú országokban. A legyőzött országoknak viszonylagosan magasabb kamatlába nemcsak ezeknek az országoknak a nagy tőkeszükségletével van egybekapcsolva, hanem a viszonylagos tőkehiánnyal. A háború következtében lerongyolódott államok gazdasági reorganizációja nagyarányú befektetéseket igényelne és erről az oldalról, különösen az ipari termelés viszonylagos konjunktúrájának a lehetőségei fennforognának. A reorganizáció azonban a belső tőkeszegénység folytán csak külföldi eszközökkel lehetséges. Viszont a külföldi tőke magasabb kölcsönkamatlábát sem a mezőgazdasági, sem az ipari termelés nem bírja el. Más oldalról az ország Összes rétegeinek abszolúte csökkent fogyasztókópessége a gazdasági fellendülésnek útját állja. A legyőzött országok területeinek a világ fogyasztásából az életnívó süly edése folytán való kikapcsolása az ipari exportállamok konjunkturális lehetőségeit szinte megsemmisítette. Az eredmény a rövidebb lélekzetű fellendülés után a hosszú ideig tartó lanyhaság. Sem az ipari termelés, sem a mezőgazdasági termelés még a viszonylagos magas kamatlábat sem bírja el. Ezt igazolja a ma fennálló mezőgazdasági világkrízis és az ipari országok termelésének évek óta tartó lanyhasága. A háború előtt a nagymérvű gazdasági átalakulások és a háborúra való fokozódó készülődés úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelésnek olyan alátámasztást adtak, amely mellett a konjunktúra ideje is fokozódó és hosszabb idejű volt. Amíg tehát a háború előtt hosszabb konjunktúrahullámok voltak és a lanyhaság a legtöbbször csak rövidebb ideig tartott, ma ez utóbbi van előtérben ós a konjunktúralehetőségek csökkentek. Ilyen körülmények között a külföldön felvett kölcsönök magas kamat1 ábát és a belső kamatláb viszonylagos magas voltát nem lehet olyannak tekinteni, mint amely zsinórmértéke lehetne a tőkeelhelyezésnek. XJgy kell ezeket a viszonyokat felfognunk, mint az ország tőkeszegénységének tükörképét. A tőkeszegénység azonban a belső fogyasztás kereteinek korlátolt tágíthatósága mellett belső tőkeképződéssel nem küzdhető le. Viszont a képződött belső tőkék stabil módon el nem helyezhetők magasabb kamatláb mellett, mert ezt sem a mezőgazdaság, sem az ipari termelés válságos állapota mellett nem bírja el. A belső kamatláb viszonylagos magassága ós a felvett kölcsönök magas kamatozása csak fikciók, mert a kényszerhelyzet folyományai és nincsenek az ugyanezen mérték mellett elképzelhető termelési lehetőséggel indokolva. A kamatláb megválasztásánál tehát nem ezeket a kényszerszülte viszonyokat kell figyelembe vennünk, hanem azt a mértéket, amely körül a háború előtt a konjunktúra és depresszió meghatározta a kamatláb fejlődésének útját. Országonként ugyan más volt ez a kamatláb és változott 2 5 és 4*5% között, a szerint, amint az ország intenzíven termelő ipari állam vagy vámvédelemben élő mezőgazdasági ország volt, a szerint, amint tőkét kereső vagy inkább tőkét adó helyzete határozta meg a világtermelésben való elhelyezkedését. A kamatláb fejlődésének útját és időszaki ingadozásoktól és bel- vagy külföldi zavarok esetén való nagyobb kilengésektől eltekintve, egy relatív mély pont körül való hullámzását — mint a termelés lehetősége által megszabott magassági pont körül — leginkább mutatja éppen Magyarország kamatviszonyainak a háború előtt való alakulása. A kamatlábnak az 1870-től kezdődő gyorstempójú csökkenése a fokozódó mezőgazdasági termelés és az országnak az iparosodás irányában való fejlődése mellett a kamatlábviszonyok * v
