Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
23 A németek és csehek által használt, valamint az általunk alkalmazott megrokkanási valószínűségeknek összehasonlítása a következő : Életkor Németország Csehország Tervezetben Életkor 1899 1900 1914 Csehország Tervezetben 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 0-00013 000216 000453 0-00593 000780 0-01159 0-01874 0-03067 0-04885 0-07472 0-10974 0-15531 000080 000320 000515 000595 0-00780 001159 001874 0-03390 0-06424 0-14016 0-26049 0-37412 0 : 00070 0-00280 0-00480 0-00580 0 00750 0-01030 0 01660 0 03090 0-06800 0-10830 0-15780 0-20620 0-00080 0-00276 0 00497 0^00578 0-00764 0-01144 0-01968 0-03413 0-07772 0-13145 0-19545 0-29575 2. Az aktívok elhalálozási valószínűségei. Az aktívok kiválási rendjének megállapításához szükséges másik statisztikai alap az a valószínűségi táblázat, amely annak a mértókét, fejezi ki hogy az egyes életkorokban az aktív biztosítottak elhalálozás folytán hogyan válnak ki. Legelsősorban ismét a szóbanforgó biztosítási csoportokhoz hasonló tömegből levezetett elhalálozási valószínűségek jöhetnének figyelembe. Minthogy azonban az elhalálozási folytán való kiválást a biztosítottaknak egyébként ebből a szempontból való megfigyelésének hiánya folytán a német biztosítási hivatal nem állapíthatta meg, azért Németországban sincsenek a rokkantság esetére biztosítottakra megállapított elhalálozási valószínűségek. Az 1900. német indokolásban, úgyszintén a cseh indokolásban azzal az eljárással találkozunk, amikor a rokkantsági valószínűségek mellett fölveszünk egy általános elhalálozási táblázatot és a rokkantak kiválására vonatkozó táblázatot. Az általános elhalálozási táblázat rendesen a nóphalálozási valószínűségeknek megfelelően van választva, amikor is feltételezzük azt, hogy a rokkantak ós az aktívok együttesen úgy halnak In, amint azt a néphalálozási táblázat mutatja. A rokkantak kiválási táblázatához azután vagy szelekt vagy aggregát valószínűségeket használhatunk. Az 1900. indoklásban, úgyszintén az 1914. emlékiratban a németek ezt az eljárást elvetették és az aktívokra vonatkozó elhalálozási valószínűségek alapulvételével állapították meg az aktívok kiválási rendjét. Erre az a körülmény késztette őket, hogy a kettős hipotézissel az aktívokra megállapított elhalálozási valószínűségek a magasabb korokban ellentmondásokra vezethetnek, amint tényleg ilyen ellentmondásokat találunk a cseh indokolásban a kettős hipotézissel megállapított kiválási sor alapján megállapítható halálozási valószínűségek számaiban.
