Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
16 A teljes vasúti személyzet valószínűségei 2,119.212 megfigyelt személyre és 19.780 rokkantsági esetre, a vonat személyzet valószínűségei 533.912 megfigyelt személyre és 5.163 rokkantsági esetre, a nem vonat személyzet valószínűségei 1,585.298 negfigyelt személyre és 14.617 rokkantsági esetre vonatkoznak. A Zimmermann-féle a vasutas személyzetre vonatkozó táblázatok alapjául szolgált hasonló nagyter.jedelmű anyagból levezetett táblázatok a bányamunkásokra vonatkoznak, ÍJgy az osztrák, mint a sziléziai és a bajor bányatársulatok munkásainak társpénztáraira vonatkozó megfigyelési anyagokból levezetett megrokkanási valószínűségekkel találkozunk a rokkantsági statisztikában. Egyéb különleges és e helyen figyelembe nem jövő foglalkozási ágakra vonatkozó táblázatok mellett a dr. A. Zillmer által 1884-ben a német vases gépipari munkások szakegyesületének tapasztalataiból levezetett megrokkanási valószínűségeket emeljük ki. Ezek a megrokkanási valószínűségi táblázatok a kérdéses foglalkozás körében való megrokkanási esetek alapján vannak levezetve, tehát hivatásbeli megrokkanást fejeznek ki. Első tekintetre nem világos, hogy lehet-e ezeket a különleges foglalkozási ágak körére vonatkozó megfigyelésekből levezetett megrokkanási valószínűségeket más foglalkozási ágak csoportjaira is alkalmazni. Erre a kérdésre akkor kapunk feleletet, ha a megrokkanást előidéző betegségi okoknak a súlyát vizsgáljuk. A különböző betegségi okoknak a megrokkanás szempontjából való jelentőségével dr. Alfonz Fischer foglalkozott terjedelmes tanulmányában. 1 ) Megállapításai szerint a megrokkanási okok között első helyen áll a tüdő vész, a tüdőnek egyéb megbetegedései és az idősebb korokban a tüdőtágulás, aszthma, a szív, a vérkeringés ós véredény-rendszernek a megbetegedései, továbbá a rheumatikus betegségek. A badeni pénztárra vonatkozó az 1907. évben eszközölt tapasztalatok szerint a megrokkantaknak és a tüdővósz folytán megrokkantaknak a száma az egyes életkor-csoportokban a következő : Életkor csoport 100.000 biztosított közül egy év alatt megrokkant Életkor csoport általában tüdővész folytán 20—24 25—29 30—39 40—49 50—59 60-69 207 331 490 984 2470 8270 133 190 238 296 341 257 ' A tüdő vész folytán való megrokkanás tehát a 20—40 éves korokban igen nagy jelentőséggel bír. A 20—29 éves korokban több, mint 50°/ 0-a az összes megrokkantaknak tüdővész folytán rokkant meg, a 30—40 éves korokban is majdnem a rokkantaknak fele esik a tüdő vészre. Az idősebb korokban a tüdővésznek a jelentősége már kisebb. Ezekben a tüdőtágulás, *) Dr. med. Alfonz Fischer Invaliditätsbedingungen und Invaliditätsursachen. Berlin 1914. /"
