Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
Az alkalmazott biztosítás-technikai rendszer. A javaslat 21. §-a szerint az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás költségeit a biztosítottak összeségére vonatkozólag megállapított átlagjárulókkal kell fedezni, még pedig úgy, bogy a befolyó járulékok az összes előrelátható biztosítási kötelezettségeket fedezzék. A javaslatnak ezzel a rendelkezésével magának a biztosítás-technikai rendszernek az elve el is van döntve. Általánosságban véve a szociális biztosítás technikájában a biztosítási kötelezettségek fedezése szempontjából háromféle rendszert szokás megkülönböztetni. Az első a felosztási és kirovási rendszer, amely mellett az egyes biz- • tosítási járulékfizetési időszakokra, mint kockázati időszakokra — rendesen egyegy naptári évre — felmerülő biztosítási terheket, a biztosítottak után való kirovással fedezzük. Ennél a rendszernél tehát nem vagyunk arra tekintettel, hogy a kérdéses járulékfizetési időszakból, mint kockázati időszakból kifolyólag nem származnak-e esetleg biztosítási kötelezettségek a jövőre nézve a további biztosítási kockázati időszakokban. A második rendszer mellett nemcsak az egy-egy időszakban felmerült tényleges biztosítási kötelezettségeket fedezzük le, hanem a kérdéses biztosítási időszakban beállott biztosítási esetekből folyó, a jövő biztosítási időszakokra átnyúló összes kötelezettségek tőkeértékét is lefedezzük. Ez a tőkefedezeti rendszer. A harmadik rendszer mellett nemcsak az egyes biztosítási időszakokban beállott biztosítási kötelezettségeket, va^y akár azoknak tőkeértékét vesszük figyelembe, hanem már a biztosítás kezdetén, a biztosítottak összességére a jövőben előreláthatólag előálló összes kötelezettségeket számításba vesszük. Ezeket a kötelezettségeket évi egyenlő belépési korok szerint változó vagy a biztosítottak összességére átlagos járulékkal fedezzük. Ennél a biztosítástechnikai rendszernél tehát az egy-egy időpontban fennálló, az eddig eltelt biztosítási időből származó, összes várományok ós összes tényleges terhek fedezve vannak. A három rendszer ezen általános ismertetéséből is nyilvánvaló, hogy az utolsó, az egyenlő járulékok rendszere oldja meg legideálisabban a biztosítási kötelezettségek fedezésének kérdését ós tulajdonképen egyedül ez alkalmazható ott, ahol az egyes biztosítási időszakokból a jövőre nézve a biztosítottak után kötelezettségek származnak. Azoknál a biztosítási módozatoknál, amelyeknél a kockázati időt évrőlévre elhatároitnak tekinthet]ük, amelyeknél tehát annál a körülménynél fogva, hogy a biztosítási eset valamely biztosított után nem következett be, ebből a biztosítási időszakból a jövőre nézve semmiféle kötelezettség a biztosítási intézményre nem származik, a felosztási és kirovási rendszer kínálkozik a legalkalmasabbnak. Elsősorban vonatkozik ez a betegségi biztosításra. Ennél az egyes kockázati időszakokat egymástól teljesen elhatárolt aknák lehet tekinteni. Egyik kockázati időszak a másikra legfeljebb csak a megnyílt ós még átmenetileg fizetendő szolgáltatásokban van kihatással. Azoknál a biztosítási módozatoknál, amelyeknél az egyes járulékfizetési—-mint kockázati — időszakokból a biztosítási intézményre a jövőre átmenő biztosítási í*
