Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-147
147. szám. 53 mely az Országos Széchenyi Könyvtár és a Statisztikai Hivatal különleges kívánalmait tartalmazza. A 36. §. fenntartja a nyomdatermék-kimutatásokra eddig is fennálló rendelkezéseket s egyszersmind pontos utasítást ad e kimutatások kiállítására. E szakasz utolsó bekezdése jogot biztosít a könyvtáraknak a nyomdatermékek soronkívül való igénylésére is. E pont beiktatásával egyes sürgősen szükséges nyomdatermékeknek közműveltségi célokra való haladéktalan könyvtári állományba vétele válik lehetővé. Ez a §. a kimutatásban foglalt nyomtatványok beküldését a Magyar Nemzeti Múzeum ós a Statisztikai Hivatal könyv tira számára az eddig érvényben volt módon szabályozza, azzal az egyöntetűséget célzó módosítással, hogy az időszaki sajtó termékeire is kiterjeszti a beküldés évnegyedenként való módozatát. Bár sok tekintetből kívánatosabb volna a kötelespéldányoknak havi beszolgáltatása, ettől el kellett tekinteni, mert nagy megterhelést rótt volna mind a beküldőre, mind a személyzethiánnyal küzdő könyvtárakra. A kötelespéldány-intézmény alapjában amúgysem a .nyomtatványanyag minél gyorsabb közhasználatra bocsátását, hanem annak konzerválását célozza. Kivételes, megokolt eseteket illetőleg pedig a 36. §. utolsó bekezdése módot nyújt egyes nyomdatermékek soronkívül való bekérésére. A Magyar Tudományos Akadémia és a Képviselőház Könyvtárára nézve a törvényjavaslat a válogatás jogát lépteti életbe. Ezek az intézmények a teljes kimutatások alapján megjelölik kívánalmaikat s a nyomtatók, illetőleg kiadók csupán a kiválasztott nyomdatermékeket kötelesek záros határidőn belül beszolgáltatni. Ezzel elesik az 1897 : XL1 és 1922: XX. t.-c.-ben ekét intézetre vonatkozó taxatív felsorolás, mely a gyakorlatban nem bizonyult elég világosnak és félreértést kizárónak, s a mellett káiosan hatott vissza a másik két intézet hiánytalan gyarapodására is. A 37. §. az államnyomda termékeinek beszolgáltatását szabályozza, az Országos Széchenyi Könyvtárra és a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárára kiterjesztvén az államérdekből titokban tartandó nyomtatványok beszolgáltatását is. Ez utóbbi esetben azonban a beszolgáltatást a gátlóokmegszüntetósétől függőleg utólagossá teszi, s az államnyomda akadályoztatása esetén az illetékes miniszter gondoskodására bízza. Ehhez a ponthoz természetesen ismét a megnevezett két könyvtár titoktartási kötelezettségének kautáléja járul. Az 1897 :XLI. t.-c. idevágó rendelkezésének az Országos Széchenyi Könyvtár teljességének szempontjából kiinduló módosítása után annak utolsó bekezdését, mely a nyomdatermékek beszolgáltatása alól az érdekelt fél kérelmére miniszteri felmentést tesz lehetővé, természetszerűleg el kellett ejteni. A 38. §. a nyomtatócégek nyilvántartását írja elő. Az 1897 :XLI. t.-c. erről nem rendelkezett, holott a beszolgáltatásra kötelezettek nyilvántartása minden kötelespóldány tör vény foganatjának egyik alapfeltétele. Jelen törvényjavaslatba e célból az 1914: XIV. t.-c.-ben előírt módozat vétetett íel, mint amely az iparengedélyek kérdését amúgy is a törvényhatóságok illetékességébe utalja s ugyancsak a törvényhatóságok hatáskörébe utalja a kiadók nyilvántartását is, aminek szükségessége — minthogy jelen törvényjavaslat a kiadói felelősséget fokozott mórtékben megállapítja — bővebb megokolásra nem szorul. A 39. §. a kötelespéldányok postai küldését szabályozza s — a portódíjmentességet megszüntető 1921: XXI. t.-c-nek megfelelően — postadíjkötelezettség alá vonja, de a beszolgáltatok könnyebbségére oly módon,
