Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-171
352 171. szám. az öregségi nyugellátás költségei a nyugellátási törvények alapján: •g A nyugellátások összege ü v A nyugellátások összege millió fontban 124 V millió fontban 1925/26 . . 27-0 1935/36 . . 35'9 1926/27 . . 290 1936/37 . . 369 1927/28 . . 297 1940/41 . . 40-9 1928/29 . . 30-4 1945/46 . . 464 1929/30 . , 31-1 1946/47 . . 474 1930/31 . . 31-8 1950/51 . . 51-1 1931/32 . . 326 1955/56 . . 54-4 1932/33 . . 334 1956/57 . . 54-7 1933/34 . . 34-2 1960/61 . . 558 1934/35 . . 35 — 1965/66 . . 56-8 Az 1925. én öregség, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás megalkotásáig az előbbiekben említett törvények alapján a 70 éven felüli angol férfiaknak 5S°/o-a, a nőknek pedig 74 1 /2°/u-a részesült öregkori nyugellátásban, ami azt jelenti, hogy az angol községek szegényügyi terhe elvben arányosan csökkent. Hangsúlyozom, hogy csak elvben, mert a statisztikai eredmények (1. Graves Return, 1925.) azt mutatják, hogy az Asquith-téle reform óta a szegényügyi kiadások lényegesen emelkedtek : a szegényügyi pénzsegélyek összege: 1908-ban 17,000 000 & » » » 1911-ben 17,000.000 » » » » 1924-ben 44,000.000 » míg tehát 1908. évben az összes szegényügyi kiadások csak 17 millió fontot tettek ki, 1924. évben ezek a kiadások, hozzáadva az öregkori nyugellátással járó költségeket, 71 millió fontra emelkedtek. Statisztikailag tehát nem lehet kimutatni a szegényügyi kiadásoknak az öregkori nyugellátás bevezetése okán előálló csökkenését, mert a háború és az utána Angliára nehezedő gazdasági válságok sokkal nagyobb szegényügyi terhet róttak a községekre, mint amennyivel azt az öregkori nyugellátás bevezetése mérsékelte. Az 1908—24. évi öregkori nyugellátásról szóló törvények más elbírálás alá esnek, mint az ugyanezt a célt, de más eszközzel szolgáló öregségi biztosító intézmények. Az old age pension csak egyik válfaja a szegényügyi segélynek. Anglia tehát az öregségi nyugellátás intézményével még nem teremtette meg az államilag szervezett társadalombiztosításnak alapjait. Az utóbhi Lloyd George nevéhez fűződik, aki 1911 —1912. évi budgetjében már számolt a társadalombiztosítás bevezetésével, megteremtvén az 1911. évi National Health Insurance-szal a kötelező betegségi, rokkantsági és részleges munkahiány esetére szóló biztosításnak törvényes alapjait. Az angol betegségi és rokkantsági biztosítás alaptörvénye 1912. július 15-én lépett hatályba. Rendelkezéseit utóbb az 1912., 1915., 1917., 1918. és 1919. évi novellák módosították A biztosításra kötelezettek nemre és állampolgárságra- való tekintet nélkül mindazok az alkalmazottak, akik munka-, vagy tanviszonyban állanak és 16-ik életévüket betöltötték, de 70-ik, az 1925. évi módosítás szerint 65-ik életévüket még nem érték el. Á biztosítási kötelezettség nem vonatkozik azokra a nem testi munkát végző munkavállalókra, akiknek évi keresete, az alaptörvény szerint 160 fontnál, az 1919. évi novella szerint 250 fontnál magasabb. A biztosítási kötelezettség alól kivétetnek továbbá a katonák, közalkalmazottak, akik leg-
