Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.

Irományszámok - 1927-145

145. szám. 5 ugyanannyi kültag és a szükséghez mért számban választható levelezőtag) szűkre szorul azoknak a köre, akik közül a felsőházi tagokat választani lehet. Minthogy pedig a kamarai tagok megválasztásánál a gyáriparosok — éppúgy mint a többi kereskedők ós iparosok — az üzem jelentőségére tekintet nélkül, csak a kamara területén lakók egy-egy szavazata útján érvényesíthetik befolyásukat, a törvény rendszeré, a kamarák mai szervezete mellett, a kereskedelem és kisipar számszerű túltengése következtében nem alkalmas arra, hogy az aránylag kisszámú vállalatot magában foglaló, de a vállalatok terjedelménél, a befektetett tőkénél és a foglalkoztatott munkások számánál fogva annál nagyobb jelentőségű gyáripar a felsőházi képviseletet azoknak a személyében biztosíthassa intézményesen a maga számára, akiket a képviseletre a legmegfelelőbbnek tart. A többségi elv érvényesülésének természetes szempontjain felül különösen az nehezíti meg a megfelelő képviselet biztosítását, hogy a gyáripar reprezentánsainak túlnyomó része Budapesten lakik ós innen vesz részt a gazdasági élet irányításában még akkor is, ha a gyár vidéken van és így az 1868: VI. t.-c. rendelkezéseinek alapulvételével — amely rendelkezések a kamara területén lakást kívánják meg — a vidéki kamarákat képviselő felsőházi taggá — mivel Budapesten lakik — a fennálló törvény szerint meg nem választható. Az ország nagyipari (gyáripari) vállalatainak keletkezése jóformán kizárólag arra a hat évtizedre esik, amely a kereskedelmi ós iparkamarákról rendelkező 1868: VI. törvénycikk életbelépte óta eltelt, és így a most ismertetett szempontoknak az 1868-i törvényhozást illetően természetesen nem lehetett jelentőségük. Méltánytalan volna azonban az azóta az országban igen nagy fejlettséghez jutott gyáripart a felsőházban érvényesülő érdekképviselet szempontjából az 1868 : VI. törvénycikknek egészen más ipari termelési viszonyokra szabott keretei közé szorítani. Ezeken a megfontolásokon alapszik a törvényjavaslat 2. és 3. §-a, amelyekben foglalt rendelkezések azonban a fennálló törvényeket csak abban a mértékben kívánják módosítani, amelyet az elérendő cél elkerülhetetlenül szükségesnek tüntet fel. Ennek megfelelően a kereskedelem ós ipar érdekeit ezentúl is hat tag fogja a felsőházban hivatásszerűen képviselni, ezen a kereten belül azonban a 2. §. a gyáripar érdekeit intézményesen azzal kívánja biztosítani, hogy az államfő a Gyáriparosok Országos Szövetségének a szövetség közgyűlési határozatával javaslatba hozott hat tagja közül két tagot ahhoz hasonló módon nevez ki a felsőház tagjává, amint ez az 1926 : XXII. törvénycikk 24. §-a értelmében az orvosok felsőházi érdekképviseletét illetően történik. Ekként a gyáripar a felsőházban megfelelő képviselethez juthat törvényen alapuló olyan országos szervezet hiányában is, amelyben a gyáriparnak az utolsó ötven-hatvan esztendőben bekövetkezett rohamos fejlődését figyelembe vevő különleges szempontok kellőképen érvényesülhetnének. A 2. §. utolsó bekezdése ugyanúgy rendelkezik a gyáriparosok tagságának időtartama és a póttagok tekintetében, mint az orvosokat illetőleg az 1926 XXII. törvénycikk 24. §-a. A gyáripar felsőházi képviseletének a kereskedelem és ipar érdekképviseletébe való tartozását a 2. §-nak az a rendelkezése fejezi ki, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségének felsőházi taggá kinevezésre ajánlott jelöltje csak az lehet, akinek bármelyik kereskedelmi és iparkamara tagjai megválasztásánál szavazati joga van ós kamarai illeték fizetésére köteles. Egyébként azonban a 2. §. új szövege lehetővé teszi, hogy a gyáripar arra