Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-89
84 89. szám. A világháború kitörése s a háborúnak a hiteléletre dermesztő hatása az igazságügyminisztertőlkilátásba helyezett törvényjavaslatot egyelőre tárgytalanná tette s a jelzálogjog törvényi szabályozásának kérdése csak akkor került njból felszínre, amikor a hitelélet újjáéledésének lehetősége a korona értékállóvá válása nyomán újból megnyílt és amikor kiderült annak szüksé,gessége, hogy a magánjogi jogalkotás is segítségére siessen a gazdasági fejlődésnek; ÎV viszonyok alakulása azonban olyan, hogy véleményem szerint most már nem lehet megállani a biztosítéki jelzálog szabályozásánál, hanem revízió tárgyává kell tenni a polgári törvénykönyv előmunkálatai során egyes — a jelzálogjogi jogintézményekkel szemben ós főként a jelzálogjog Forgalomképességének fokozása tekintetében elfoglalt — álláspontokat ós a jelzálogjog egész joganyagának szabályozása keretében jogunk alapvető tételeinek sérelme nélkül minél több olyan eszközről kell gonoskodnunk, amely .a hitelnyújtást könnyebbé teszí v IV. Ez a gondolat volt egyik alapja a jelzálogjogról szóló törvényjavaslat kidolgozásának és a javaslat éppen ezért — bár, általában a. polgári törvénykönyv előmunkálatainak eredményein épül fel -r- azoktól főleg két irányban eltér. .' '.-•'•' A polgári törvénykönyv első szövegének indokolása idegenkedik minden olyan intézkedéstől, amely a jelzáloghitelt mobilizálja. Attól tart ugyanis, hogy a pontos fizetéshez nem szokott és sokszor nem képes földmívelő népünkre a mobilizálás nagy veszélyt rejt magában, mert így a jelzálog tulajdonosa ki van téve,annak, hogy végrehajtás érje olyan oldalról, amelyről legkevósbbé várja. Ezt az álláspontot — amelynek alapján az első szöveg a, jelzáloglevél (Briefhypothek) intézményét vetette el —r a polgári törvénykönyv előmunkálatai azért vihettek következetesen keresztül, mert a tényállás az volt, íiogy a hiteligények teljes kielégítésére olyan intézetek voltak képesek, amelyek a követelésről kiállított ós telekkönyvileg záradékolt adósleveleket a fizetés idejéig,tárcájukban^ tarthatták» anélkül, hogy ezzel hitelképességük vagy hitelnyújtási képességük korlátozást szenvedett volna. Ma -azonban a helyzet egészen más, hiszen a közvetlenül; hitelt nyújtó szervek csak úgy tudnak feladatuknak megfelelni, ha maguk is hitelt szereznek, s ennek folytan a hitelbiztosítéki jelzálogjog esetében az adóstól rövid lejáratú váltót is kívánnak és így a behajtási lépéseknek az adós ingatlantulajd.onos jóformán állandóan ki van téve, míg, tiamód lesz arra, hogy a közvetlen hitelező a követeléssel együtt ilyen esetben hitelnyerés , céljából aj elzálogi fedezetet, is továbbadja, ;j nemcsak kevesebb költséggel, hanem a kölcsön távolabbi lejáratáig teljes, biztonsággal vehet igénybe hitelt az ingatlantulajdonos. Azt a célt. tehát, amit a polgári törvénykönyv előmunkálatai a forgalomképesség korlátozásával kívántak elérni, ma éppen a forgalomképesség szolgálja. Forgalomképesség esetében, ugyanis a kölcsönt nyujt<5 azt a célt, •amit egyébként csak a követelés behajtása útján érhetne el, az átruházással is eléri. A másik lényeges eltérés az, hogy a javaslat a telekadósság intézményét is meg kívánja valósítani. Ezt az intézményt a polgári törvénykönyv elő-; munkálata; azért mellőzték, mert agrárállamban, ahol nincs szükség a jelzáloghitel kiaknázásának könnyítésére és gyorsítására, ez az eszköz felesleges. A mai gazdasági helyzet azonban az. ellenkező álláspont elfoglalását teszi szükségessé. Nem szólva arról, hogy ha még a mezőgazdaság körében ma is felesleges volna ez az intézmény, akkor is meg kellene valósítani az ipari és kereskedelmi foglalkozású lakosság érdekében, soha nagyobb mértékben
