Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-84
84. szám. 37 nem az a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő egyszerű eljárással mindenkor kiegészíthető legyen. A betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 : XXI. törvénycikk a foglalkozási különleges betegségek lajstromának megállapítását már amúgy is a jogalkotás mozgékonyabb tényezőjére, a kormányra bízza, az 1900: XVI törvénycikkel szabályozott gazdasági baleseti biztosítás körében pedig a földmívelésügyi miniszter úrnak már ma is módjában áll e tárgyban rendeletileg intézkedni. Ezek alapján kérem a t. Képviselőházát, méltóztassék utasítani a kormányt, hogy a most említett ajánlásnak érvényesítése céljából a szükséges rendelkezéseket foganatosítsa, II. Az üzemi balesetek kártalanításának legkisebb Összegéről szóló ajánlás a kártalanítás mértékét az 1927: XXI. törvénycikkel szabályozott baleseti biztosítás keretén jelentékenyen túlmenő mértékben szabja meg. Az ajánlás I. pontja értelmében a baleseti kártalanítás alapja az évi teljes munkabér kétharmada, ezzel szemben az 1927: XXL t.-c. 80., illetőleg 61. §-a szerint a kártalanítás alapja csak akkor az évi teljes munkabér kétharmada, ha az évi munkabér 3.600pengő összeget meg nem halad; az évi munkabérnek a határösszeget meghaladó részét az idézett magyar törvény alapján a kártalanításnál teljesen figyelmen kívül kell hagyni. Az ajánlás II. pontja a más személy állandó támogatására szoruló baleseti sérültek részére adott kártalanítási pótlékot legalább az állandó teljes keresőképtelenség esetében járó járadék feleösszegében kívánja megállapítani, míg az 1927 : XXI. t.-c.-kel szabályozott baleseti biztosítás körében az úgynevezett tehetetlenség fokához képest a járadék többletösszege ennél a mértékn él kisebb is lehet (1927 : XXL t.-c. 73. §-ának utolsó bekezdése). Az ajánlás III. pontja a halált okozó üzemi baleset esetében kártalanínításra igényjogosult hozzátartozók körét az 1927 : XXL t.-c-ben megállapítottnál tágabbra szabja meg. így az ajánlás az üzemi baleset következtében elhalt nő férjét minden feltétel nélkül igényjogosultnak minősíti, amivel szemben a magyar törvény a férj igényjogosultságát csak tartásra szorultsága tartamára és csak akkor ismeri el, ha keresőképtelensége miatt egészen vagy túlnyomó részben felesége tartotta el. (1927 : XXI. t.-c. 75. §-ának utolsó bekezdése). Az ajánlás szerint az elhunyt gyermekeit akkor kell kártalanításban részesíteni, ha 18 éven aluliak vagy korra tekintet nélkül, ha testi vagy szellemi fogyatkozásuk miatt keresőképtelenek ; a magyar törvény viszont általában csak a 16 éven aluli gyermekeket részesíti járadékban, járadékot hivatásbeli kiképzésüknek vagy tanulmányaiknak folytathatása céljából azonban huszonnegyedik életévük betöltéséig s a tizenhat éven felüli gyermekeknek is lehet adni ; ezenfelül a magyar törvény szerint a járadékot a tizenhat éven felüli gyermeknek is meg kell adni, ha testi vagy szellemi fogyatkozása miatt teljesen keresőképtelen és megfelelő jövedelem hiányában tartásra szorul. A felmenő ágbeli rokonokat (a szülőket és a nagyszülőket) az ajánlás és az 1927 : XXI. t.-c. körülbelül azonos elbánásban részesíti. Az unokák kártalanítási igénye az ajánlás szerint 18. életévükig terjed, míg a magyar törvény általában csak a 16 éven aluli unokákról gondoskodik. Az ajánlás a 18 éven aluli, illetve a testi vagy szellemi fogyatkozás miatt keresőképtelen testvérek kártalanítását is ismeri, az 1927: XXL t.-c. pedig
