Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-82
82. szám. 23 Az egyezmény 1. cikke kimondja, hogy az egyezményt megerősítő minden állam az egyezményt megerősítő minden más állam honosát, aki az ő területén üzemi balesetet szenved, vagy ennek igényjogosult hozzátartozóit az üzemi balesetek kártalanítása tekintetében ugyanabban az elbánásban részesíti, mint saját állampolgárait; megállapítja továbbá, hogy ezt az egyenlő elbánást a lakóhelyre vonatkozó minden feltétel nélkül kell biztosítani, ami gyakorlati szempontból annyit jelent, hogy a baleseti kártalanítást az idegen honostól azon a címen nem lehet megtagadni, hogy a balesetet szenvedett vagy hozzátartozója a baleseti kártalanítást nyújtó ország területéről elköltözik, illetve nem ott lakik. A külföldre való fizetés részletes szabályai iránt az érdekelt államok egymás közt külön megállapodást köthetnek. A 2. cikk a külföldi üzemeknek időlegesen vagy időnkint visszatérően belföldön foglalkoztatott munkavállalóit illetőleg lehetővé teszi, hogy megfelelő külön államközi megállapodás alapján ezek baleseti kártalanítására az illető külföldi állam törvénye nyerjen alkalmazást. Minthogy az egyezménynek oly államok részéről való megerősítése, amelyek az üzemi balesetekre vonatkozó átalány szerű kártalanítást vagy biztosítást intézményesen még nem valósították meg, az egyezményt megerősítő azokra az államokra nézve, amelyekben ily intézmény már fennáll, értékkel nem bírna, a 3 cikk az előbb említett államok kötelességévé teszi, hogy a megerősítésüktől számított 3 évi időtartam alatt ily intézményt alkossanak. A 4. cikk az egyezményt megerősítő államok között az egyezmény alkalmazásának, úgyszintén az üzemi balesetek kártalanítására vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtásának megkönnyítésére a kölcsönös jogsegély elvét kívánja megvalósítani s egyben gondoskodik arról, hogy az üzemi balesetek kártalanítására vonatkozó országos jogszabályok mindennemű módosítása az egyezményt megerősítő államok tudomására hozásával mintegy a nemzetközi közvélemény ellenőrzése alá helyeztessék. A betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927: XXI. törvénycikk 89. £-a értelmében, ha a baleseti járadékos sérült külföldi honos és állandó tartózkodásra hazájába vagy más államba távozik, járadékát továbbra kell fizetni, ha honossági állama a magyar honosokkal szemben viszonos eljárást követ. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a külföldi biztosított igényjogosult családtagjaira is, mégpedig mind abban az esetben, ha a baleset idejében állandóan külföldön tartózkodnak, mind abban az esetben, ha állandó tartózkodásra utóbb távoznak külföldre. Megállapítható ezek alapján, hogy a tárgyalás alatt levő nemzetközi egyezmény az érvényben levő magyar törvényes rendelkezésekkel is teljes összhangban van, mihez képest az Magyarország részéről aggály nélkül elfogadható, Budapest, 1927. évi október hó 18-án. Dr. Vass József s. k, m. Mr. népjóléti és munkaügyi miniszter.
